"...nem lehet nyelvet váltani, valahányszor országot vagy világrészt vált az ember" - vallja a folyóirat ehavi vendége, Ferdinandy György, akivel Szentmártoni János beszélget. Az interjú mellett az író Régi, szép idők című novelláját is közli a lap. Ferdinandy György 1935-ben Budapesten született, majd a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténetből szerzett doktori címet 1959-ben. A Puerto Rico-ban is élt magyar írónak 1988-tól Magyarországon is jelentek meg elbeszélései. Elsőként a Szerecsenségem története.
Oláh János Isten lehelete című újévi jegyzetében Csokonai verse kapcsán az idő természetéről gondolkodik "Téged szült-e a világ? Vagy a világot is te szülted éppen?" Mellette Hogyan teremtettem a világot? -Faludi Ádám kisprózái is olvashatóak a kiadványban.
Móser Zoltán esszéje a népdalok, balladák születéséről szól; a Nézőpont rovatban pedig Nagy Gábor értekezik Oravecz Imre, Rott József és Csender Levente prózaírói világáról.
A versek mellett kritikák is gazdagítják a januári Magyar Napló hasábjait Ágh István, Jász Attila, L. Simon László, Lukács László, Serfőző Simon és Vilcsek Béla könyveiről
A Vágányzár című regényével a Magyar Napló pályázatán már különdíjat kapott Bacsik Lüszien a hajléktalanok kegyetlen világáról ír.
