(MTI) "A kötet novellái 1945 és 1989 között játszódnak. Azért választottam ezt a címet, mert olyan történeket írtam meg, amelyek ugyan léteztek, de soha nem lettek elmesélve. Úgy dolgoztam, mint egy restaurátor: próbáltam az emlékeimet olyan formába önteni, hogy ezeket az elfeledett történéseket mások is megtapasztalhassák, átélhessék. Bár már elmúltak, tanulságaik máig élnek" ? mondta Oláh János.
Az elbeszélések képzelt falusi színterein, Örvényesen, Avaskéren és Varasdon a második világháború és a következő évtized történései elevenednek meg. Míg az írások egy része a valóságra eszmélő gyermek lelki ütközéseit mutatja be, túlnyomó többségük a történelmi idők fordultának pillanatait nagyítja ki. Az új novellák részben ezekhez a témakörökhöz kapcsolódnak, de akad köztük például 1956-os történet is. "Az egyik novella az akkori művészeti életről szól, az egyik szereplőnek a rendszerváltozásig tartó kálváriájáról, a bukásáról, mert nem tudott átlépni ezen a korszakhatáron" ? fogalmazott a szerző.
Mint kifejtette, a hagyományt, emlékezetet idéző kötetben olvasható olyan történet is, amelynek alapja egy még gyerekfejjel hallott mondat volt. "Harminc évig hordoztam magamban, mire lett belőle egy harminc oldalas elbeszélés" ? jegyezte meg Oláh János. Hozzáfűzte: A száműzött történetek az 1988-ban megjelent első kispróza-füzére, Az Örvényes partján című kötet, illetve a 2001-ben kiadott Vérszerződés című novellagyűjtemény átdolgozott kiadása egyben.
"Első kötetem még az előző rendszerben készült, és sok részletet ki kellett hagynom belőle" ? mondta. Szerinte ennek részben politikai okai voltak, hiszen a szövegek érintették a téeszesítést, a parasztok testi-lelki megtörését, illetve a művészeti életre jellemző cenzúrát is. "Az utolsó novellát valószínűleg azért kellett kihagyni, mert voltak, akik Aczél Györgyre ismertek az egyik figurában. Pedig nem is ő volt a minta" ? tette hozzá.
Oláh János kitért arra, hogy a novellák a korszakról szóló regényt alkotnak, ehhez pedig több helyen is át kellett alakítania a műveket. "A helyszínek, a szereplők átjátszanak egyik történetből a másikba. Amikor írtam őket, még nem kellett odafigyelnem arra, hogy ugyanúgy jelenjenek meg, hiszen különálló novellák voltak". Arra a felvetésre, miért várt majdnem tíz évet a kötettel, Oláh János azt mondta, a Magyar Napló főszerkesztőjeként ritkán jutott ideje az írásra.
"Mások könyveivel foglalkoztam, nem a sajátommal, de most, több mint egy évtized után fellázadtam" ? magyarázta a szerző. Oláh János arról is beszélt, hogy a könyv nem tekinthető gyűjteményes kötetnek, hiszen több szöveget kihagyott, amely nem illett a többi közé. Legközelebb valószínűleg verseskötettel jelentkezik, mert versekből már két kötetre való összegyűlt a fiókjában.
