Megjelent a szeptemberi Alföld

Irodalom

A részletes tartalomjegyzék:

Irodalom

3 CSIKI LÁSZLÓ verse: Kedves barátom, okos s oktalan Szilágyi Domokos!

7 JENEI LÁSZLÓ: Könyves búcsú (regényrészlet)

24 VÖRÖS ISTVÁN versei: Maradék a maradi kiáltványból; A zongorák versenye; A működés zenéje; Nem vagyok 40 éves

26 FILIP TAMÁS versei: Függöny által homályosan; Tiltott negyed; Metróóóó; Egyre közelebb

29 JÁNOSSY LAJOS: Hamu és ecet (regényrészlet)

33 G. ISTVÁN LÁSZLÓ versei: Prométheusz; Odüsszeusz; Nárcisz

34 GELLÉN-MIKLÓS GÁBOR versei: Felhő, madár, műhold; Hétköznapi zivatar; Beismerő vallomás; Három tétel

36 VILLÁNYI LÁSZLÓ versei: Lapulevél; Kérés; Szemérmetlen; Gyenge; Yeats; Értelmező

38 LÁSZLÓFFY ALADÁR: Az Abonyi Kettő és Majland

Fórum

40 ANGYALOSI GERGELY: Megjegyzések Móricz novellisztikájáról

46 VALASTYÁN TAMÁS: A szenvedés narrációja (Móricz Zsigmond és Tar Sándor egy-egy novellájáról)

53 SZILÁGYI ZSÓFIA: ?furcsán alakul át az írásban az élet? (Egy önéletrajzi regénytrilógia terve és megvalósulása: Légy jó mindhalálig, Kamaszok, Forr a bor)

65 BIRCSÁK ANIKÓ: Az Árvácska és a regény műfajának mitológiai vonatkozásai

74 CSÉVE ANNA: A tükör mint hallucinációs fal (Móricz Zsigmond kéziratos könyveiről)

82 KAPPANYOS ANDRÁS: Kedvencek a kánon peremén (Móricz verses meséi)

87 ERDŐDY EDIT: Móricz Zsigmond és a színpad

93 RÁKAI ORSOLYA: Genealógia és reflexió (Móricz Zsigmond ?irodalomtörténete(i)

Szemle

101 LAPIS JÓZSEF: Belülnézet (Balázs Imre József: Hervay Gizella)

106 NAGY CSILLA: ?az átmeneti sávon? (László Noémi: Százegy)

109 JÁSZBERÉNYI JÓZSEF: Híd-könyv metafizikával (Benedek Szabolcs: Parázsvölgy)

A folyóiratot GELLÉR B. ISTVÁN grafikái díszítik. Kedvcsinálóként Villányi László költő három versét közöljük.

Villányi László

Lapulevél

Mindeddig csak fentről néztem, a zöld

egy árnyalataként, ahogy jellegtelenül

borul valamely ismeretlen világ fölé;

erre te fejfedőnek emeled az esőben,

s láthatom, amit naponta egy bogár,

fénylő erezetének tökéletes rajzolatát.

Kérés

Kérlelsz, ha úgy hozná a sors,

ha előbb halnál meg nálam,

ne mondjak le a szerelemről;

tiltakozom, minek erről beszélni,

majd szégyenkezem, kimondod

azt is, amihez én gyáva vagyok.

Gyenge

Gyenge ? hallom anyám határozott hangján,

s másodpercekbe telik, mire fölfogom,

rólam beszél, a fiát gondolja gyengének;

meg is rémülhetnék, hogy időnap előtt

így kiad neked, magyarázatot se fűzve hozzá,

de pontosan tudja: kire bízza gyengeségemet.