A szerző egy korábbi, 1983-ban megjelent novellájában Dániába helyezte a 242-es ügynököt. A történetből most regényt írt, amely 1599 telén játszódik, Wittenbergában. Itt fagyoskodik a jó Horatio, az ifjú Hamlet királyfi legjobb barátja. Már-már átadja magát a végső kétségbeesésnek, amikor váratlanul egy idegen érkezik hozzá, tűzifával, sült malaccal. Megmentője eleinte nem kíván semmit az adományért cserébe, ám később kiderül, mi a kéretlen szívesség ára: Fortinbras, norvég királytól kap megbízatást, kémlelné ki, tényleg bűzlik-e valami Dániában. Avagy Arany János fordításában: rothadt-e az államgépezetben valami. Hiszen meghalt az idősebbik Hamlet, és nem fia követte őt a trónon, hanem öccse, Claudius, aki ráadásul a hitvesi ágyat is bitorolja. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek, melyek Norvégia biztonságát is fenyegethetik. Horatio igent mond a felkérésre, és ő lesz a 242-es ügynök. Kapóra jön neki a mendemonda, hogy kísértet járja be éjjelente a várat. Felbérel egy színészt, hogy legyen ő Hamlet atyjának szelleme. Innentől beindul a gépezet, elhintve a konfliktus magvai, lezajlik az ismerős cselekmény, csakhogy a 242-es ügynök jóvoltából kissé más indítékokkal, más mozgatókkal a háttérben, mint ahogy azt eddig ismertük.
Bolgár György új regénye ügynökregény, kémregény, ugyanakkor játék Shakespeare-rel. Remek szatíra, amelyet át- meg átsző a legújabb kor történelmi tapasztalata, politikai gondolkodása, a modern hatalmi manipulációk sora. Csupa ötlet és humor, mégis mélységesen elgondolkodtató?
Bolgár György mondja saját művéről:
?A Hamlet mindig is izgatott: nem véletlenül, hiszen olyan alapdráma, amelyet a későbbi korok írói és színházai rendszeresen átértelmeznek, és a legnagyobb görög tragédiákhoz hasonlóan folyton újra is írnak. 1983-ban, egy akkor megjelent novelláskötetemben egy groteszk ciklust szántam a Hamletnek, és az egyik elbeszélésben - a Horatio-papírok-ban - azt találtam ki, hogy az egész szörnyűség a norvég megszállók és a 242-es ügynök műve volt. A KGB, úgy látszik, nem olvasott novellásköteteket, úgyhogy senki nem horkant fel, én pedig most, húsz évvel később úgy éreztem, hogy a feje tetejére állított Hamlet megér egy regényt is, bár a KGB-nek már se híre se hamva (vagy már nincs egyebe, csak híre és hamva).
Szerintem ugyanis mindig minden másképp van, semmi nem az, aminek látszik, és a történetek lehetséges megfejtésének száma végtelen. Ugyanakkor mégis kell, hogy legyen az embernek valamilyen kiindulópontja és biztos támasza az életben, ezért nyúltam olyan műhöz, amely ott van a köz tudatában. A Hamletről mindenki tud vagy legalábbis tudni vél valamit, csakúgy, mint a Bibliáról. Induljunk tehát el a kályhától és jussunk el az ajtóig, mégis közben egészen más szobát fogunk látni. A Hamlet megírása óta ugyanis eltelt négyszáz év, így Shakespeare szereplőjéből egy mai ügynök beszél. Bűzleni pedig mindig bűzlik valami...?
Bolgár György 1946-ban született Budapesten. Rádiós, publicista, költő, író.
Eddig megjelent irodalmi művei:
A másodperc rései (Versek, 1974, Magvető)
Levéltitkok (Versek, 1981, Szépirodalmi)
Néhanapló (Novellák, 1983, Szépirodalmi)
A tett halála (Regény, 1987, Kozmosz)
Férfi és női dolgok könyve (Elbeszélés-ciklus, 1987, Szépirodalmi)
New York, időszámítás előtt (Versek, 2001, Glória)
Vágy (Regény, 2003, Ulpius-ház)
