Mi tarthat nyolc percig?

A Magvetőben jól kitalálták annak idején: minden Könyvhéten bemutatják a kiadó újdonságait a szerzők részvételével, s mindezt a Radnóti Színház színpadán, Bálint András vendégeként. Hiszen a Vörösmarty téren nem lehet nyugodt, intim környezetet teremteni, állandó a jövés-menés, a nyüzsgés - ami persze jó, hiszen minden vásár alaphangja ez -, csak épp nincs lehetőség a nyugodt befogadásra. Mi is lehetne jobb mindehhez egy színháznál?

 

 

Farkas Péter (fotó: Kardos Zsuzsa)

A színpad díszlete ugyanaz volt, mint a tavalyi Kertész-esten (amikor is a K. dosszié megjelenése kapcsán Szörényi László beszélgetett Kertész Imrével): plafonig tartó könyves szekrény sok könyvvel, ami nem meglepő egy irodalmi jellegű rendezvényen. Az estek forgatókönyve az évek alatt nem változott: Bálint András színházigazgató bemutatja vendégeket, beszél néhány könyvről, majd kérdezgeti a szerzőket, akik aztán felolvasnak saját könyvükből - vagy kérhetik színészek, esetleg Esterházy Péter segítségét is. Kilenc évvel ezelőtt, az első, általam is látott magvetős esten például az akkor elsőkötetes Cserna-Szabó András egyik szövegét Esterházy olvasta fel - most Farkas Péternek kölcsönözte hangját: a Nyolc perc című kisregényből olvasott fel az ősz loboncú mester. Előtte néhány percig méltatta is Farkas könyvét, valamint a szerzőtől megtudtuk, hogy azért lett ez a kötet címe, mert pontosan nyolc percig tart, amíg a Nap fénye elér hozzánk: vagyis nyolc percig nem is tudnánk arról, hogy a Nap esetleg elpusztult, mi még vidáman fürdőzünk a már nem is létező égitest fényében. Aztán elmondta azt is, hogy ez a motívum végül kikerült a könyvből, úgyhogy némi rejtélyt jelenthet majd az olvasóknak a kötet címe - kivéve, ha jártak ez esten, illetve kultúra.hu-olvasók.

 

 

Némileg csapongok az időben, hiszen a Nyolc perc bemutatása az est vége felé történt, az első tárgyalt szerző Nádasdy Ádám volt, akinek Az az íz című verses könyve kapcsán a szerző és Bálint András némi számháborúba keveredtek. Itt kell megjegyeznem, hogy az est házigazdája elég sokat tévesztett, de szerencsére valahogy mindig kivágta magát a kellemetlen szituációkból, ebben olykor Esterházy vagy Spiró György segítették. Nádasdy bemutatását például úgy kezdte, hogy három verseskönyve jelent meg eddig, a szerző azonnal helyesbített, hogy hat. Majd a szonettekre terelődött a szó, mikor a költő megjegyezte, hogy sok szonett-szerű költemény van a könyvben, de talán egyik sem az, mire Bálint András megjegyezte: három szonett van benne. A könyvet egyébként Nádasdy költészetére az utóbbi egy-másfél évtizedben jellemző hang jellemzi, az előzőek szerves folytatása.

 

 

Földényi F. László Az irodalom gyanúba keveredett című szótár-esszéregénye is izgalmas vállalkozásnak tűnt, már a megjelent szövegrészletek alapján is. A könyv Kertész Imre életművével foglalkozik, de nem hagyományos monográfia, hanem (Temesi Ferenc Por című szótárregényének technikájához hasonlóan) kulcsszavak mentén értelmezi a Kertész-életművet. Földényi elmondta, hogy a kiválasztott szavak teljesen önkényesek, egyszerűen azokat gyűjtötte össze, melyek valamilyen asszociációs láncot indítottak el benne. Kiemelte, hogy érdekes módon a "szögesdrót" szó soha nem fordul elő Kertésznél - és felolvasott egy részletet, melyben azt taglalja, hogy viszont milyen mágikusan erős kapcsolata van Kertésznek a "K" betűvel és hanggal.

 

 

Győrffy Ákos fiatal költőnek harmadik verseskötete jelent meg, de ez az első magvetős könyve. Ő nem könnyen társalgó típus, sokkal jobban olvas viszont fel - Nem mozdul című könyvét minden költészetet kedvelő olvasónak szívből tudom ajánlani. Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényéből olvasott fel - aztán következett György Péter, aki A hely szelleme címmel írt tanulmánykötetet műemlékekről és emlékművekről - ennek kapcsán elmélkedett nyilvánosan a szerző a kettő közt lévő különbségről. A tanulmányok nagy része az időközben emlékművekké (vagy épp műemlékekké) változ(tat)ott haláltáborokról szól.

 

 

A kiadó főszerkesztője, Boldizsár Ildikó Petőfi János vitéz című könyvét mutatta be - a kiadás apropóját az adta, hogy évtizedek óta nem jelent meg illusztrált kiadása a piacon - ezt a hiányt igyekezett pótolni a kiadó, az akvarellek Péreli Zsuzsa munkái. Takács Zsuzsa költőnő tizensok verseskönyv után prózakötettel, méghozzá regénnyel jelentkezett: A megtévesztő külsejű vendég a címe. A szerző elmesélte: olyan jól működő intuitív képességei vannak, hogy teljesen részletekbe menően képes elképzelni, szinte már látni mások életét, ezért  úgy gondolta: megírja ezeket az életeket. A Schneider Zoltán színművész (a Radnóti társulatának tagja) felolvasásában megismert részlet alapján elmondható, hogy érdekes és izgalmas kísérlet ez a szöveg.

 

 

Az est végén megtudtuk végre azt is, hogy mit keres Spiró György a színpadon, akinek nem jelent meg ugyan könyve a napokban, ám Fogság című regényének sikere óta a kiadó húzónevei közé került, és az ő felolvasásában hallhattuk Petri Györgynek egy 1989-ben született tanulmányát - ugyanis a Petri-életműrosozat legújabb kötetébe cikkeit, kritikáit, regénytöredékeit, drámakísérleteit szedték össze a szerkesztők, és Spiró szerint nagyon jó, hogy megjelent ez a könyv, ugyanis kiderül, hogy milyen jó drámaíró is volt Petri - annak ellenére, hogy egyetlen drámát sem fejezett be soha. A felolvasott cikk pedig kétséget sem hagyott afelől, hogy a nemrégiben elhunyt költő korának egyik legtisztább fejű gondolkodója volt. Azt már szomorúan kell hozzátennem, hogy a tizennyolc éves szöveg minden egyes megállapítása Magyarországról még ma is aktuális.

 

 

Építési terület - a kultúra.hu riportja a Könyvhét első napjáról