Egy napon a telhetetlen és gonosz kutya az utcákon kóborolt, amikor egyszer csak finom illat csapta meg az orrát. A mohó eb a szag nyomába eredt, és váratlanul egy kisebb kutyával találta magát szembe, aki jókora húsos csontot tartott a szájában. A nagy kutya vicsorgó fogakkal mordult a kicsire, az meg ijedtében kiejtette a szájából a csontot és eliszkolt. - Hahaha! Micsoda finom falat - örvendezett a nagy kutya, s már épp készült nekiesni a csontnak, amikor hirtelen beléhasított a félelem: mi lesz, ha egy nála is nagyobb kutya megérzi a csábító illatot?! Szájába kapta hát a csontot, s ahelyett, hogy megette volna, sietősen elinalt. - Keresek egy biztonságos helyet, ahol nyugodtan lakmározhatok - gondolta. Útja egy hídon vezetett át. Ahogy lenézett a hídról, bele a tükörsima vízbe, egy kutya nézett vele farkasszemet, szájában egy jókora csonttal. Micsoda ostoba képe van ennek a nagy dögnek! Úgy látom, nincs valami jó erőben. Ráijesztek és tőle is megkaparintom a csontot. Azzal hangos ugatásba kezdett. A csont, amit eddig a szájában tartott, most nagy csobbanással a folyóba esett. A telhetetlen kutya saját tükörképét ugatta meg, s most korgó gyomorral kullog haza.
