|
A literatúra ősbölénye - Móricz
Móricz számomra több szakaszban menetelt, de mindig más időben, mint kötelezőként kellett volna. Nem ellenkeztem, soha nem, egyszerűen másként működött olvasói ritmusom, mint azoké, akik nem találkoztak a kötelezőn kívüli irodalommal. Az egyiken régen túl, a másik soha nem került elő. Voltak kimondottan Móricz-időszakaim. És mert nem az életrajzokra koncentráltam, mint mostanában, sokáig úgy tűnt - a tudatlanság összevonó és egyszerűsítő derűje -, Mikszáth, Móricz, Móra, talán még Jókai is egyugyanazon időszak irodalmárai. Pedig dehogy. Mikszáth a negyvennyolcas forradalom utáni megbékélés, a kiegyezés írója, Móra időtlen, nincs kötelezően meghatározandó korszakos időtényezője (okkal persze, és van is meghatározandó időtényezője, az is okkal), Jókai sem tartozik közéjük, ő maga az egyszemélyes irodalmi tündérkert. Móricz pedig a natúr, a szaros és szenvedélyes XX. század, annak ellenére, hogy a legmocskosabb részét szerencsésen nem látta ('42-ben meghal).
 |
A hömpölygő óriásregényeit olvasni olyan, mint Ady verseit. Nem esik jól. Nincs idő. De nem lehet abbahagyni, ezért aztán alig olvassa ma bárki is ezeket az óriási regényeket. Vagy tíz-tizenöt éve Nádas Péter megállapítása miatt, mely szerint a legnagyobb magyar regény Móricz Erdély-trilógiája, el is magyarázza, miért tartja kiemelkedőnek a tömegből, amire nem jöttem rá önerőből, a magyarázatot gondosan szem előtt tartva megolvastam újra. Lehet, hogy Erdély, hogy történelmi regényben kiemelkedő, az is lehet, hogy trilógiában a század legpompásabbika, de. Arra jöttem rá a kései nagy ismétlő-feladatot bevégezve, hogy Kossuth díjas író is tévedhet. Meg arra, nem kell minden eltérő véleményre azonnal lódulni, rázakkanni a miértekre, ellenőrizni, revideálni az előző álláspontot. Az olvasás varázslata, a befogadó lehetséges pszichés pozíciója is annyiféle, annyiszor változik az idők folyamán, hogy ezen számon kérni egy mű valós vagy bizonyított értékeit semmi értelme. A nagyregény: mint a nő. Ha csak kerülgeted, ízlelgeted, nyalogatod, közben mással (más nővel-nőkkel) is cicázol, kakecolsz, nem merülsz el benne tövig, hogy csak az orrod érjen ki, onnan szuszogol meg pislogol kifelé, a katarzis (megtermékenyülés?) elmarad. Megvolt, de minek.
Móricz hatalmas. Komolyan. Terjedelemben, ívszámban. Reménytelen, ha valaki nem ebből él, rászánja magát, és kiderítse, hatása a regény- és novellairodalomban olyan méretű és hatású, olyannyira meghatározza évtizedekig a lehetséges próza stílusát és struktúráját, mint senki előtte (persze főként a népi írókét). Elbeszélő prózája mellett a drámairodalom forradalmára (mondják, egyetlen drámáját nem olvastam, felét sem), az egyik legjelentékenyebb és legtermékenyebb publicista. Ha nagyon akarok Móriczot, publicisztikát akkor se akarok. Novellát, ha nagyon.
Amikor a Hét krajcárral robbantott (+ a Sárarany című regénnyel) a Nyugatban, a szakma számára teljesen egyértelmű a látvány, irodalmi ősbölény jelent meg a magyar literatúrában, mint Ady a maga porondján. (Szűköltek is rendesen.)
A Tiszántúlról érkező keményfejű kálvinista apja gazdagodó parasztember volt, anyja elszegényedett famíliából származó úri kisasszony. Az anyai elődök papok és egyéb értelmiségiek, de még bárónő is akad a családfán. Móricz a középiskoláit református kollégiumokban (Debrecenben, Sárospatakon - Légy jó mindhalálig). Papnak indul, de rájön, nem neki való, amit később, miután a (felesége számára) a kívánatosnál közelebb kerül a színésznőkhöz, többszörösen be is bizonyít. Átiratkozik a jogra, később a bölcsészkarra. Újságíró Budapesten, sokáig gyermekrovatnál dolgozik (Erdő-mező világa). Megismeri a naturalista Bródy Sándort. Móricz felismeri, hogy neki azt szabta az Úr, hogy a vidék emberét, a vidéki összefüggéseket, amelyet pesti írótársainál jobban ismer, a Bródy-Zola-féle naturalizmus öltönyében kemény szókimondással kell ábrázolnia. Összejön Adyval, aki hamarosan felismeri Móriczban a különleges szemléletű, szorgalmú és tehetségű prózaírót, aki maga is a "magyar ugar"-t ábrázolja, az stupiditást, uram-bátyám világot, sötétséget, a feudális atmoszférát.
 |
Ováció és szemforgató szitkozódás fogadja. Móricz személyesen, testközelből ismeri a szegényparasztot is, a gazdagodó parasztot, a vidéki értelmiséget, a vidéken ragadt, ott szomorkodó dzsentrit. Írásaiban bemutatkozik az élő, változó falu és a kisváros addig egzotikus, népszínművek szereplői módjára feldolgozott tere. És ez a világ nem a polgárosodó nagyvárosé. Móricz annyit kap a korabeli kritikától, mint senki író a korban. Dicséretet is, ócsárlást is. De ő dolgozik. Ennyiben különbözik a véglegesen megsértett Berzsenyitől. Dolgozik, nem figyel a körülötte dúló hisztérikus vitákra, működteti rendkívüli munkabírását, ábrázolókészségét.
Apja földműves, építési vállalkozó; anyja ref. lelkészi családból származik; leánya M. Lili és Virág. 1905-ben házasságot köt Holics Eugéniával. 1908-ban megjelenik Erdő-mező világa c. állatmese-gyűjteménye és Hét krajcár c. novellája a Nyugatban. 1909. az novelláskötet (Hét krajcár). A Nemzeti Színház bemutatja Sári bírót (1910). 1915-ben haditudósítóként járja a frontot, riportokat ír. Kezdetben reményeket fűz a Tanácsköztársasághoz, több vörös lap munkatársa (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.), tagja az írói direktóriumnak. A kommün bukása után a Horthy-éra megtáncoltatja ezért. Kizárják a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közlik, színdarabjait leveszik műsorról. 1925-ben felesége öngyilkos lesz (ez egy cifra történet, a színésznő és az elcsábított író története, most nem térünk ki rá). 1926-ban házasságot köt az öngyilkosság okával. 1929. dec. - 1933. febr. között Babitscsal együtt szerkeszti a Nyugatot, övé a próza. Járja az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai m. szerzők írásait közli, felkarolja az autodidakta paraszttehetségeket.
36-ban megismerkedik Littkei Erzsébettel (Csibe, 1915-1971.), több Móricz-dolgozat modelljével. 1937-ben házassága felbomlik, leköltözik Leányfalura. Minthogy több családot, több lányt kell eltartani, ha lehet, többet dolgozik, mint korábban.
De 1933-ban otthagyja a Nyugatot (a Nyugatban a hírek szerint egyébként se volt nagy pénz), nem ért egyet Babits szerkesztési elveivel. Sikeres író, meg tud élni; a kor bulvárjának számító Est-lapok üdvözlik, hogy Móricz a munkatársuk. Ekkor írja legjobb regényeit, mint a Rokonok, az Úri muri, az Erdély regényhármasát. Dőlnek belőle a regények. A novellák százával. Móricz a legnagyobb magyar novellista. Közben szenvedélyes újságíró. Az országot járja, és jegyzetel. Egy-egy regényét maga dramatizálja, de ír a színpad számára is.
Életműve, mint a hegy. Élő, népszerű, komoly olvasótáborra bíró író volt a múltban, akárcsak Jókai vagy Mikszáth. Hatása nemcsak a népi íróknál mutatható ki, akik mesterükként tisztelik, hanem a teljes hazai palettán. Vele kezdődött el a magyar regény-, novella- és drámairodalom a mostanit megelőző fejezete, amely Esterházy Fancsikó és Pinta c. novellafüzére (1978.) megjelenéséig tartott. 1942. őszén halt meg.
|
