Most

Döntöttem,
én pedig
itt maradok.

Jártam vizeken sokban,
erdőkben
sűrűkben
s furcsákon, zenélő varosokban és némákon,
ilyen-olyan utakon,
s most és itt
döntöttem
maradok.

Akkor ha tőled távozom
és nem érzem többé illataidat,
nem látom többé egedet,
s mosolyod is elillan
érzem
most már fáj s
többé nem tudom
hogy ki vagyok s
azt sem hogy mi a nevem.

Nem tudok meglenni nélküled.
Szeretlek!
Sírom - kiáltom - írom
nevedet napok óta a homokban
s a tenger elmossa
s újra írom
mit kell
mert...
és
visszajövök
most már mindig
visszajövök
s itt leszek
Hazánk ha kell
és ha nem
mert nincs máshol
sehol mint benned.

Verekedni kellene érted,
tudom,
mondják,
verekszem én s már megtettem,
önteni vérünket ha kell,
nem gond,
egyáltalán,
csak szóljon már a kürt
s vagyunk
érted
hazánk.
Döntöttem:
ez itt a földem
s már nincsen más
nekem
semmilyen és sehol.
Csak te vagy
te létezel
édes - gyönyörű

Magyarországom.

Papasalomon, 1996. július 6.