(MTI) - Nemeskürty István kulturális és művészeti életünk jelentős spektrumát átölelő sokoldalú munkássága, a magyar játékfilmkészítés több mint negyedszázados irányítása, irodalom-, művelődés- és bibliatörténeti művei, forgatókönyvei, gazdag publikációs tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként részesült a Kossuth-díj alapítása óta csupán néhány alkalommal átadott Kossuth Nagydíjban.
Nemeskürty István szerteágazó munkásságára visszatekintve Requiem egy hadseregért című kötetét emelte ki. "Írói tevékenységemet tekintve a legvakmerőbb lépés - a szó politikai értelmében is - és meglepő módon a legnagyobb siker a Requiem egy hadseregért című, 1972-ben megjelent könyvem". Mint az író felidézte, a kötet több millió példányban kelt el, majd film is készült belőle. "Nagyon fontos volt, amikor nekifogtam, mert '43 márciusában a Ludovikán a nagyobb közönségnél jobban és részletesebben értesültünk az eseményekről" - utalt a magyar II. Hadsereg doni tragédiájáról a katonai akadémiára érkező hírekre.
Nemeskürty István beszámolója szerint társaival ekkor felháborodtak és kétségbeestek, amiért az ország lakosságát szinte egyáltalán nem tájékoztatták a Don-kanyarban történtekről. "Akkor, 1943 tavaszán elhatároztam, hogy ezt a disznóságot én egyszer megírom, úgy ahogy volt. Megírtam. Négy évet várt a kiadásra, öt kiadó adta egymás kezébe, mert féltek tőle. Nagyon féltek tőle, de igazat írtam" - szólt a Requiem egy hadseregért megjelentetésének történetéről.
Egyik legjelentősebb közéleti szerepvállalására kitérve Nemeskürty István elmondta: úgy érzi, 1998 és 2001 között sikeres munkát végzett a millenniumi ünnepségek kormánybiztosaként. "Talán nem is volt még egy olyan, államilag, központilag szervezett nagy ünnep, amelybe ne keveredett volna bele valami kellemetlen mozzanat. Nem volt sem tüntetés, sem rendőrség, sem gumilövedék, és az ország őszintén ünnepelt, erre büszke vagyok" - jegyezte meg.
Mint a Kossuth nagydíjas alkotó hozzátette, a közéleti tevékenységet lehetőleg már kerüli, jelenleg az foglalkoztatja, a "Szent István által alapított" ország miért romlott meg "tudatilag, területileg, erkölcsileg" és ebben ki, hol hibázott.
"Nekünk azt tanították a Ludovikán, hogy bármilyen baj történik, ha egy harcot, egy csatát elveszítünk, mindig először azon kell gondolkozni, hogy én hol hibáztam" - fogalmazott Nemeskürty István, hozzáfűzve azonban: meglátása szerint most összességében "jó lelkiállapotban van az ország, akkor is, ha...".
Nemeskürty István 1925. május 14-én született Budapesten, 1956-tól szerkesztő volt a Magvető Könyvkiadónál. 1959-től 1963-ig, majd 1972-től ismét a Budapest Filmstúdió vezetője, 1961-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1984-től a Magyar Filmintézet igazgatója volt. 1987-ben nyugalomba vonult. 1990-ben a Magyar Televízió elnöke volt. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, 1998-2001-ben millenniumi kormánybiztos volt. Az irodalomtudomány kandidátusa, 1966-tól doktora.
Munkásságának fő területei a magyar irodalomtörténet, valamint a magyar filmtörténet. Filmesztétikai tanulmányai sorából az 1974-ben kiadott Federico Fellini című munkája emelkedik ki. 1992-ben Kis magyar művelődéstörténet (1000-1945) című munkájában foglalta össze a magyar kultúra évszázadait. 1993-ban két kötetben jelent meg A magyar irodalom története című alapmunkája. Esszéit, politikai elemzéseit, forgatókönyveit és színműveit 1993-1996 közt adta közre.
1971-ben Balázs Béla-díjat, 1979-ben József Attila-díjat kapott. 1992-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki kiemelkedő történelmi, irodalmi és művészeti munkásságáért, a tudomány eredményeinek több évtizedes népszerűsítéséért. 1994-ben elnyerte a magyar filmszemle életműdíját, 2001-ben Corvin-lánc kitüntetést kapott. 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. 2002-ben II. János Pál pápa a Nagy Szent Gergely Lovagrend nagy tiszti keresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést adományozta neki. 2003-ban Prima Primissima Díjat, 2004-ben Szent István-díjat, valamint Teleki Pál-emlékérmet kapott.
