Németh László magyar- és világirodalmi írásainak Babits Mihály és Szerb Antal irodalomtörténetei mellett a helyük - áll a kiadó, a Magyar Napló ismertetőjében. A kötet ugyanúgy képes megszólítani a középiskolás diákokat, mint az irodalomtudomány művelőit; élvezetes olvasmányt, s ezáltal szinte észrevétlenül különleges műveltséget közvetítve az olvasók felé. A kötet a 2005-ben indult sorozat második darabja.
"Az író nemcsak irodalomtörténetünk fontos személyisége, hanem a magyar pedagógiatörténeté is: jelentős és egyre aktuálisabb alkotásokkal gazdagította e tudományágat. Tanulmányaiban és hódmezővásárhelyi tanári működése idején a különböző tantárgyak összefüggéseit kutatta, a gyakorlatban pedig ki is próbálta e tantárgyak integrált tanításának lehetőségeit. Kísérlete nemcsak a humán tárgyakra, hanem a reáliákra is kiterjedt, és óraleírásai, tanulmányai, tanítványainak visszaemlékezései e kísérletek sikeréről számolnak be. Ő magát legszívesebben pedagógusként jellemezte, hiszen a "kísérletező ember"ebben a tudományban próbálta ki önmagát. Tanulmányaiban, cikkeiben (például A tanügy rendezése, Ha én miniszter lennék) kísérleteinek eredményeit, gyakorlati megvalósításának lehetőségeit, valamint pedagógiai és a kultúrára vonatkozó elképzeléseit fogalmazta meg." - írja találóan a Németh László életművével foglalkozó Ponticulus Hungaricus nevű honlap.
