Ismerős Önnek az az érzés, amikor azzal, hogy kedvenc olvasmányát leszólják, szinte porrá zúzzák irodalmi művek által is csiszolgatott lelki világát? Máskor pedig Önből kívánkozik ki, hogy lefitymálja barátja, rég nem látott ismerőse gyakorta forgatott műveit, amit esetleg olyan -általában nagyratartott írók jegyeznek, mint Coelho vagy Doris Lessing? A Times szerkesztői nemrég megtették nekünk azt a szívességet - mégha olykor fáj is -, hogy helyettünk mondatták ki saját kritikusaikkal, illetve írókkal, hogy nem is akkora bűn véleményt alkotni és letérni az "ezt illik szeretni-ösvényéről". A neves lap a megszokott, melyik a kedvenc műve kérdés helyett afelől érdeklődött, hogy melynek az olvasása okozott szinte fizikai fájdalmat.
Peter Kemp, a Sunday Times irodalmi szerkesztője a világirodalom egyik legnagyobb alakjának műveire mond nemet: egyszerűen ki nem állhatja Dosztojevszkijt. A hazánkban is jól ismert író, a skót középiskolákban 48 éves korára tananyaggá váló Ian Rankin Salman Rushdie Az éjfél gyermekei című munkájával gyürkőzik már évek óta, pedig már vagy tízszer elkezdte a teljesítménye miatt lovaggá is ütött szerző írását, de valamiért mindig a sarokban kötött ki az első tíz oldal után. Hasonló a helyzet Tolkien alapművével, A Gyűrűk Urával, képtelen volt felnőtt fejjel újraolvasni. Rankin mentségére szóljon, hogy A Babóról szép emlékeket őriz. A Sötét jelen szerzőjétől egy dolgot megfogadhatunk: ha valami nem tetszik, nem muszáj végig rágnunk rajta magunkat, tegyük le.
Egy másik sikerkönyv is jól megkapja a magáét. Aminatta Forna írónő szerint Corinne Hofmann Afrikai szeretők című regényét akár átnevezhetnék Egy szexturista vallomásaira is, akkor talán jobban fedné a valóságot. Mi más címet is kaphatna egy olyan írás, amely egy svájci hölgy kibírhatatlan és minden tanulság nélküli vágyakozását mutatja be, amit ráadásul egy afrikai harcos iránt érez? Hofmann nemzeti sztereotípiákkal dobálózik az Afrikai szeretőkben, ami persze bejön rengeteg nyugati nőknek, akik ezzel akarják kielégíteni szexuális fantáziájukat - így Forna. Valószínűsítjük, hogy az írónő nem ült be Hermine Huntgeburth mozijára, aki 2005-ben adaptálta a regényt.
