A fergeteges revizionizmus-paródia 2000-ben jelent meg Kolozsvárott, az Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség sorozatában. Szerkesztette: Orbán János Dénes. Felelős kiadó: Szőcs Géza. A vígeposz 2001-ben Bródy Sándor-díjat és Petőfi-díjat kapott.
A mű előszószava:
"Az elmúlt száz esztendőben nagyon sokan meghaltak. Azonban a huszadik század eget és földet rengető förtelmességeit csak még inkább tetézi annak az igazságtalanságnak a ténye, mely igazságtalanságot Kolon vármegyének, későbbi nevén Zala vármegyének, mai nevén Zala megyének kellett elszenvednie. Ennek területét többszörösen megcsonkították hol nyugati nagy-, hol pedig magyar hatalmak. Főként az 1949. évi területcsatolás ütött mély sebet Zalának a történelem keresztjére szögelt, fájdalomtól égő testén: az azelőtt hozzá tartozó Balaton-felvidék egésze az ipari Veszprém megyéhez került.
Harminc szűk esztendő kellett, hogy sajgástól eltompult érzékei ismét működni kezdvén jelezzék: Zala nem élhet majd egy évezredig öntejével táplált városai és falvai nélkül, s az elindult népi mozgalom eredménnyel járt, a zöld zalai lobogó újabb árnyalattal lett élénkebb: Veszprém hamar és ingyen jött zsákmányából Zala visszakapta a Balaton fővárosát, Keszthelyt és még néhány (köztük három balaton-parti) települést, mely megoldás viszont - és én látom ezt - csupán részmegoldás volt.
Azonban az elmúlt évtizedek népbutító propagandája folytán teljesen kiveszett a köztudatból azon időszaknak a képe, mikor még a fél Balaton és három folyó (Zala, Mura, Dráva) mosta Zala partjait. Így állhatott elő az a szomorú helyzet, hogy az országból nemcsak hogy már senki sem kívánja visszarendezni az 1000 és 1949 közti területi állapotokat, de a földmíves-szőlőmíves Zala és az elcsatolásokon szépen meghízott ipari Veszprém megye népe között még a legapróbb jele sincs a haragnak, tanújelét adván a megyei öntudatok országos méretű elsekélyesedésének.
Ezért én, azzal a nemes céllal, hogy a köztudatba vonjam szűkebb pátriám nevét, vállalom az első magyar zalai-revizionista költő nehéz szerepét és az ezzel járó kellemetlenségeket, hogy az ősi kolonéz öntudat csíráit ültessem el az ifjú szívekben. Költeményemben a hatalmi szóval kikényszerített területcsonkítás során fellépett szomorú állapotokról, az azok mögött sajnos csak megbúvó érzelmekről kívánok írni, hogy példaként állítsam hős nagyapámat, Kolon Istvánt az új nemzedékek elé."
