A fiatal orvosprofesszor úrnál, ahol/akiné/akinek vendége (?) titkára (?) albérlője (?) volnék. Mind a ketten fiatalok lévén, oly fiatalok, hogy szükségtelen említeni, természetes és magától értetődő (elsiklunk fölötte, fiatalosan, mintha nem is említettük volna)
A prof: amennyivel fiatalabb, annyival magasabb: sem a kor-, sem a magasságkülönbség engem nem zavar. Simamodorú, rutinos fogalmazó: katedrához szokott, világos beszédű. Teratológus, a hierobiomisztika őre-és konzultánsa ? ilyenkor beszéde orotund. A Dr. Hakapeszik Teratológia Intézet dékánja, az Orvosegyetem Lordkancellárja. Magas hivatala terhét jól szabott öltönyben, szerényen viseli
Az orvosprofesszor úr vendége (?) titkára (?) albérlője (?) minőségében éppen feleségét és kislányát kísérgettem; kirakat-nézegető és bevásárló körúton vagyunk. Felesége se nem megasztár szépség, se nem csufika; hanem amolyan átlag-bájoska; egy-a-sok közül; de elegáns és fesztelen viselkedésű, öntudatos, mint az újgazdagok és orvosprofesszor-feleségek általában. Kislánya? Pillangózik, mellettünk ugrabugrál s hol ennek, hol annak a kezét fogja; selyempapír játék-napernyőjét nyitogatja-csukogatja
Egy előkelő rongyoldánál megállunk: a zöld körgallér a divat. Hirtelenében nem tudni, nekik maradt benn egy zöld körgalléros kabát, amit félretettek avagy én felejtettem benn a régről zöldkörgalléros lebernyegemet ? hogy mi kié és új-e vagy régi: nem tudni. Mindegy. Mondják, hogy megvárnak, csak siessek vele. Be kell mennem, hogy megkeressem
A bolt több ruházati bolt- és butiklánc együtt s amilyen kapcsolódó, olyan tágas-terjedelmes; a dekoráció alkalmazkodik a divathoz, minden csupazöld körgalléros-bozótos-lugasos; a vége lankás-ligetes. Nem érek a végére, oly meredek, se-vége-se-hossza bolt, vagy inkább kiránduló vidék, emelkedőben felfel, a Várig s azon is túl, ahol a hegyekbe vész. Nincs értelme, hogy tovább keressem a kabátot. Szaladok vissza, ruhaállványok, próbafülkék, pultok között, ki az utcára. Professzor-feleségnek, kislánynak hűlt helye. Ami természetes. Helyesen tették: nem vártak rám: ebben állapodtunk meg. Előremennek haza, mert ezer semmittevő dolguk van, életük nem tűr halasztást. És különben is! (és ebben a ?különben is?-ben maradunk: a felsőbbrendűség szent joga, hogy felsőbbrendű legyen ? ez az elsőbbrendűség előjoga)
Magam is indulok ugyanoda, haza, vissza a professzoriátus pompás szolgálati kilencszobás lakásába, ami neki mint Vezető Kutatónak kijár s ahol vendégi (?) titkári (?) albérlői (?) minőségben, egy oldalszárny-kuckón meghúzom magam
Professzorom (vendéglátó főnököm) szokott napirendi kedvességével fogad s hogy is lenne másképp, kölcsönös megelégedésünkre, hiszen a vendégét/titkárát/albérlőjét tiszteli bennem s hol így, hol úgy, nem hogy lekezel, de fel , sem kezel. Megadja a módját. Ertékeli segítőkészségemet, bár ritkán veszi igénybe. Mondja, hogy a felesége a kislányával már idehaza vannak? Nem mondja? Egymást kerülgetve, udvariasan hümmögünk. A főúri lakás a palota egész első emeletét lefoglalja, a ház romantikus mór stílusban, 1820-ban épülhetett; minden tágas, ódon. Az agyonkoptatott csiga-díszlépcső fáklyatartó szobor-szirénnel mutatja az utat a félhomályban felfele, a kétszárnyú bejárati ajtó fénymáz-fehér, a réztábla a kopogtatóval, minden. A mennyezet boltsüvege magas, az ablaksorban cirádás virágtartó, az egyikben begóniák, a másikban cineráriák, a harmadikban geránium. Elfelejtettem mondani, hogy a franciaablak és az erkély a Dunára néz
Történetesen éppen megjelent egy könyvem (Futrinkák és földönfutók; a hülyegyerek emberiségről, a mottója
vallás és labdancs és közállapot:
Csáki szalmája-és szérüje ?
nem látni más emberállatot:
aki nem gyermeteg az hülye
a mottó Alcalai Alcofribásztól való.) Két előzetes példányt már kézhez kaptam, itt hever. Egyet a professzoromnak adok, (a mottót böngészi, elismerőleg fejetcsóvál és hümmög, mint aki utoljára nyitotta ki); de hogy elvihesse az Intézetbe, be kell csomagolni. Van is bolti csomagolópapírom, fényes szürkéskék; zizeg, ahogy kibontom. A nagy árkus több a kelleténél. Kettévágjuk. A professzorom ollóval, komótos-ügyeskedve vagdicsálja (mennyivel egyszerűbb volna borotvapengével végighasítani - vagy még inkább a?proli-dikiccsel", amit a proli diki után neveztek el: ezt használták mutatóujjukra húzva a hrasztóvi huligánok, amikor az előkelőségek az Operából kijövet hintóikhoz tartottak. Emezek közelmerészkedtek a bundába csomagolt hölgyekhez - a proli-dikics egy hirtelenkanyarításával a hölgy hátán, a vagyontérő bundából egy jókora darab szörmét kivágtak. Mire a dáma hátát megcsapta a hrasztovi tél jeges hidege, addigra a szörmetolvaj már messze járt)
proli-dikics kéne ide! - mondhatnám, de nem mondom. A papír még kettévágva is nagynak bizonyul: sebaj, ügyesen elhajtogatva, szépen becsomagoljuk a könyvecskét, nem több száz oldalnál. Vajon felüti-e valaha is? Beleolvas? Beleolvasni beleolvas bizonnyal, de soha nem olvassa végig (amint azt szokásba vették a rangos professzorok)
anélkül, hogy elmozdulnánk, egy másik szalonban találjuk magunkat. Professzorom a mellényzsebéből cigarettapapír-forma bigyót vesz elő, abból kihúz egy levélkét, gyűri-gyurmákolja, nyelvével megnedvesíti, majd a lepedéket a nyelvére helyezve, megcsemcsegi. Nekem is felkínálja, ad egyet belőle, gyűröm-gyurmákolom, megnedvesítem és a nyelvemre helyezve, a lepedéket megízlelem.
? Kóstolja meg ? mondja. ? Mit gondol, mi ez?
Megkóstolom. Szakvélemény
? Mentolos amphetamin.
? Az-az, jól mondja. Mentolos amphetamin.
? Hurútos megbetegedésre?
? Arra is.
? Légutak? Húgyutak?
? Lépre, csepleszre, pacalra, pankreászra. Mindenre.
Gyógyszerminta. Tömérdek ilyen próbamintát küldenek a Gyógyszervegyészeti Művek a profnak, titokban reklámot remélve tőle, ?véleményezésre? ürüggyel. Napirendre térünk fölötte; ki-ki indulna a maga dolgára: amikor egyszercsak, hogy-hogy nem, fennakadás nélkül tudomásul veszem, hogy nekem nincs ?magam dolga?; az én dolgom az orvosprofesszor úr maga, akinél vendég (?) titkár (?) bérlő (?) minőségben domborítok és híven követő árnyékként meghúzom magam. Emerre a Fényeslakás, amarra a kuckóm. Végighaladunk a lóugrásos Nagy Előtéren, ez itt a lomkamra, azaz üres, még rendeltetésre vár, amaz az illemhely (külön női és külön hímfy) ? és így tovább. A Nagy Szalon. Aranyozott függönykarnisok alatt, kövér redőkben leomló, hatalmas függönyük (szatén? Muszlin? Bíborbársony? Brokát?)
nem látszik ide sem az Akadémia palotája, sem a Lánchíd, de csupán mert az odébb van
a fényolajmázolt spaléták tükrén megtetszik a tavirózsa fényremegése
szellő se rebben, hogy a fehér tüllfüggönyöket megborzolja
koranyár. Az a fajta balzsamos, kellemetes életidő, amikor a magyar nyár
Itáliát majmolja; a verőfény olyan, hogy majd kicsattan, mindenki és minden
csak úgy reszket a gyönyörűségtől
utána ? ? ?
utána ? ? ?
utána ? ? ?
utá
?
(álom: 2002 12 27)
