A kampós csőr, a szemek, a pofa:
Véresen komoly. A fák közt hosszan
Néztem. Fél délutánt fürdőzött át
A karvaly a madáritatóban.
Magabiztosan ? mint ember soha.
Most felszáll, és egy egész kört vág
Ki az égből. (Hol van
A sok veréb, az aprónép kora-
Nyári zsibongása? Léleg-
Zet visszafojtva kivárták,
Amíg a karvaly végez:
Még nem velük.) De árnyát
A ragadozó a víztükrön hagyta
? akárha vékony jéghártyát ?,
S képe itt maradt: szemeinkbe fagyva.
