abban a Hangya-Gigabolyban, amely már olyannyira multi-világváros, hogy maga se tudja, melyik ország fővárosa ? egy hangya a milliónyi közül beszállásolom magam
megszagoltak, befogadtak
a visszalátogatás évi szertartásán töröm a fejem a Honba, ahol mint nem szívesen látott vendég számba is vagy annak se: akár így, akár úgy. Alig vesznek
épp cseresznyevirágzás idején vagyunk, amikor a cseresznyefák árnyékában barátságos és békülékeny az ájer; világító interaktív automaták pattogtatják- és árulják a kukoricát, gesztenyesütő nékikéknek álcázott balettpatkányok beérő ideje korán egy-egy entre-chat elkél: azok potyognak az égből, és pizzacattóra satnyul a zenekari árok
ilyenkor? hülye vagy? innen el? Nyilván elment eszem eszement elméjébe fészkelte be magát a gondolat: mi van abban?
az évi hazaruccanás szertartása, biztosítva betegség/lezuhanás/letartóztatás ellen megkockáztatom
épp beutazási engedélyt próbálok szerezni: beutazhatólagossá tenni odautazásomat és belépésemet az országba, amely hazám
ez az angyalos-koronacímeres Beutazási Engedély oda nekem nem kell ugyan, de illendőségből
most is, mint ilyenkor mindig és a megszokásnak engedve, hét nagyértékű krómezüst zsebmikrodiktafont hordozok magammal, amelyektől megválni nem tudok, számra nézve hetet (heten, mint a Hét Világcsoda avagy a Gonoszok), egy nájlonzacskóban
válogatva-cserélgetve. Mikor hogy1
azokkal dolgozom
szélesvásznú, rokonszenves imázsforma rebarbatív portrepartitúrát fogok festeni az országról, hogy jóhírét keltsem és egyúttal biztosítsam a megmeszszebbmenőkről az országot, amely hazám
a szalmatetős-zsupkontyos, nádfedelű városkában, amely a Határral határos és átkelő forgalmáról ismeretes, határozott léptekkel fogok átmenni a Vámon2 és átesni az útlevélvizsgálaton, mindezt előre eldöntve pajzsként tartom magam előtt; hogy nincs az az űrlap, amit ki ne töltenék, ha kell
igaz, prospektusunk szerint vám- és útlevélvizsgálatra nincs szükségem, hiszen honos vagyok ? már amennyire honos valaki lehet bárhol a Földön; de miért vizsgálják olyan különös gonddal a hontalanokat? és miért terelnek abba a sorba, ahol semmi dolgom?
akkor ? vesztemre ? mentőötletem támad
hogy könnyítsek terhemen és ne kelljen ilyen nagyértékű nájlonzacskót cipelnem, benne az én hét krómezüst zsebmikrodiktafonommal, abban az ismeretlen városban, amely szülőföldem fővárosa is és nincs olyan grundja, amit ne ismernék mint a tenyeremet, hiszen azokon cseperedtem fel; ráadásul ha ilyen nagyértékű portékát körülhurcolok benne s már az is gyanússá lehet, hogy zsebdiktafonból hetet (éppen hetet!), hát ebben az utonállóiról híres székesfővárosban megtörténhet, hogy zsebmetszők, bakonyi betyárok vagy speciellre szakosított piti vagányok kitépik a kezemből és elszaladnak vele, ott állok majd leraboltan és veszekedett garasom, de helyhatósági, se útlevél
Ezt megelőzendő, a nájlonzacskót villámgyorsan odanyomom a kezébe N. N. Gidának, az ismert költőnőnek és kétkulacsos világjárónak ? hogy biznám gondjaira
olyan becsületes, mint egy kétlábonjáró értékmegőrző
kérdő pillantása megnyugtató belenyugvás: arra alapozta életét, hogy ki
vágja magát és mindig brahira megy. Adandó alkalommal úgyis visszaadja
az adandó alkalom nem várat soká magára, N. N. Gidát a határon, még át
se lépett és máris lefogják. Színleg bekísérik. Ami csak formaság
jómagam töredelmes ábrázatot vágok és a lebukás előérzetével közeledem az ösvény végén, a határponton természetjáróknak, forgókereszt; számlá
lója a belépőre nagyokat kattog
belépek, de velem nem kattog
valami baj van? Akkor most tekintsem magam őrizetesnek? lefognak
a slamasztika ehhez képest kismiska
a bizonyítékok rámvallanak
miért éppen hét zsebdiktafon? az egyik cinkelt: lehallgató fülmikrofonnal egybeszerelve. Kit akartam lehallgatni? És ha fülelője sikerrel jár, hová akarta eljuttatni értesüléseit? Ne kerteljen! Azzal semmire se megy
félreértés ?
nem azért vagyunk itt, hogy félreértsük. Ne kösse az ebet a karóhoz kérem, én esküszöm ?
még hogy esküszik, egy esküszegő! Annak a nagy büdös interaktív nagymamájának mesélje. Pikulás a Mikulás?!
Faggatnak.
Keresztkérdések özöne. Melyik Harmadik Hatalom kémhálózatának pórázán, miféle kétkulacsos kém vagyok. Ne is tagadjam, le akartam buktatni az országot, lejáratni a világ közvéleménye előtt
de kérem, ezek zsebben hordható minidiktafonok: mintának haha! farzseb? szivarzseb?
nem lehet velük lehallgatni semmit
nem-e?! hát ez a leghátsó titkos dugó-rugó? hát ez az integrált biszbasz, ez a lappantyús szerkentyű?
ártatlan bigyók ezek, kérem, apró, fényes, de biztosíthatom önöket: ártatlan bigyók ?
bigyók? De hát éppen hét és mért nagyértékű? Pixelünk? Pixelünk? becsületemre ?
amit eljátszottál? majd jól szájbaváglak, hogy olyan mellport még életedben nem kaptál, oszt akkor tudni fogod, hogy hazaérkeztél. Szarházi.
A szarházira nem tudok válaszolni. Végzetes lépés volt, mért is adtam oda annak a kétkulacsos világjárónak, N. N. Gidának. Tudhattam: ott dolgozik a rendőrségen, rendőrtenyérből kapja, úgy eszi a reggelijét
Ha volna rugóskésem, idejekorán odaugranék, amikor befújja a nájlonzacskót a bűnjel-forma minidiktafonokkal, és a rühesnek abba a szemétláda hátába, egy jólirányzott döféssel a bélét rontanám? Nem változtat a lebukásomon, de legalább megbosszulnám, a szemétkivirágzás hogy idejuttatott
kész, vége
jól elpuskáztam életemet. Most akik tárt karokkal vártak, hiába tárták ölelésre. A rokonszenves szándék, a haza kedvező színben való bemutatása egy költeményes cikksorozatban annak az idegenajkú világlapnak, amely ideküldött: annak lőttek
pedig előre kifizették azt a milliókra rúgó Hilton-számlát, amit mostmár nem fogok lelakni
jöhetnek megint a börtönévek, börtönök?börtönök, ki-be. Utaztatnak egyikből a másikba, két fegyveres őr között a tehervonat lócáján, és mindezt N. N. Gidának köszönhetem. Vagy inkább baromi-hiszlékeny ostobaságomnak
miért is bíztam abban, hogy ők joviálisak és én honos vagyok
rugóskésem nincs, a bosszú ötlete félberontva, elpukkad. A gyilkos szándék
fennforog, de hatástalan. A detektívek egyenként, bicskával feszegetik a diktafonok tetejét. A felnyitott fedlapok villognak: ibolyántúli fény mi van ezeken nagyértékű?
és mért éppen hét?
a szűrés, a verőszoba, a bizonyítékok spárgával átkötött degesz aktakupaca
nem reménykedem kirakatperben. Ítélet nélkül visznek vissza, évekre, eddig kitöltetlen összbüntetéseim sommás letöltésére
Hejőcsaba, Kazincbarcika, Kaplonymarcibánya. Szentmihályon a kazamatabányákban. Eulálianosztrán, a Zárdából vedlett Szigorítottban, amely télennyáron behavazott, ablaklyukain keresztüldudál a szél, tengerilevegő-huzatos és koporsóhideg
félhatra hajnali-didergős zárkarend legyen nekem, szalmazsákok falnál felsihtolva. Estig állsz mint a parancsolat. Mint a feszület! Marharépán! nesze neked, kellett neked haza]
(álom: 2002 01 02)
