"A magyar lakosság fele funkcionális analfabétának tekinthető, hazánkban hat-nyolc százalékra becsülik a valóban diszlexiás, és csaknem 40 százalékra a hasonló tüneteket produkáló, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek számát" - olvasható a Magyar Hírlap egy korábbi cikkében. A lap felmérési adatokkal támasztja alá a lehangoló állításokat: "A KSH adatai szerint 2000-ben naponta nyolc percet töltöttek különböző lapok olvasásával a 15-19 évesek, ez az érték 1987-ben még a duplája volt. Hasonló a helyzet a könyvolvasással: tizenhét évvel ezelőtt naponta 21, 2000-ben csupán 11 percet fordítottak a fiatalok könyvekre."
Hogy mi a megoldás, hogyan lehet a gyerekeket mégis olvasásra buzdítani, arról megoszlanak a vélemények. Az idézett cikkben Boldizsár Ildikó mesekutató, meseíró így nyilatkozik: "Tizenöt éve sopánkodunk, ahelyett, hogy idomulnánk az új kihívásokhoz. Szükségszerűnek látom, hogy a televízió és a számítógép megjelenésével sajnos háttérbe szorultak a könyvek, de szeretném megcáfolni azt a közkeletű tévedést, hogy a mai gyerekek nem olvasnak. Igaz, nem annyit olvasnak, mint húsz évvel ezelőtt, de ha olyan könyvet adunk a kezükbe, amely róluk szól, élvezettel olvassák el. Jó példa volt erre a Harry Potter. (...) A baj az, hogy nem tanítjuk meg a gyerekeket rendesen olvasni, pedig manapság lehetetlen e nélkül eligazodni az információáradatban."
Böszörményi Gyula meseíró, többek között a Gergő-regények szerzője az első Nagy Népmese Rajzpályázat megnyitóján így fogalmazott beszédében: "Az Olvasó Gyerekről hosszú évek óta az a hivatalos, a MTA és a KSH által is megerősített álláspont, hogy igen ritka. Ritkább, mint az indiai fehér tigris, pedig abból (belőle) már tényleg alig van (a tigrisek kihalni tudnak a legjobban? - pardon). Az Olvasó Gyerek azonban nem tudja magáról, hogy ő majdnem nincs, vagy legalábbis elvétve található. Az Olvasó Gyereknek egyébként sincs ideje hisztériázó statisztikákat böngészni, mert ő olvas; mesét, a szentem, mivel ilyen neki a természete." Majd hozzáteszi: a gyerekből akkor lesz Olvasó Gyerek, ha jó táptalajon nő fel.
A jó táptalaj pedig sok összetevőből áll. Szükség van a szülői indíttatásra, az iskolai segítségre, sőt egyes vizsgálatok szerint az sem mindegy, milyen személyiség az iskolai könyvtáros.
Nógrádi Gábor, a Gyermekrablás a Palánk utcában, a Petepite és más ifjúsági regények, valamint a Sose halunk meg, a Csocsó, a Hyppolit és több egyéb film forgatókönyvének írója úgy döntött, maga próbálja elcsábítani a nem olvasó gyerekeket. A www.folytasd.hu oldalon kedden- és csütörtökönként teszi közzé a Marci öröksége című folytatásos regény egy-egy új részletét, az olvasóközönség pedig szavazhat, szerinte merre folyik tovább a megkezdett történet.
A kezdeményezés szellemes, de azért felvet néhány kérdést. Például hogy miért éppen az Internet? Hiszen a tapasztalat azt mutatja, ezt a médiumot a felhasználók képek nézegetésére, hang- és videóanyagok letöltésére, játékra, napi információk megszerzésére vagy éppen olcsó kommunikációra használják - szóval sok mindenre, csak nem szépirodalom olvasására.
"Ez nem feltétlenül van így" - véli Nógrádi Gábor. - "Én magam is sokat olvasok az Interneten, sokszor teljes könyvnyi anyagokat. Új korszakba érkeztünk, változnak a szokások, és az emberek kezdik megszeretni a digitális olvasmányokat.
Természetesen az olvasmányélmény akkor igazi, ha az olvasnivalót a szó fizikai értelmében hordozni is tudjuk. A laptopokkal ez már lehetséges, de hamarosan nálunk is elterjednek az e-bookok, amelyek e-papírja már azt az élményt nyújtja, amelyet a hagyományos nyomtatás. Egyébként pedig ebben a játékban is havonta 3-400 érdeklődő versenyez, tehát igenis lehet népszerű egy ilyen kezdeményezés."
A jövő?
A Marci álma az olvasói szokások változása ellenére az idei könyvhétre nyomtatva is megjelenik.
"Természetes" - mondja Nógrádi Gábor. - "Piaci viszonyok között élünk, és egy ilyen netes akció komoly befektetés, ami csak a nyomtatott változat kiadásával térülhet meg."
A játékban résztvevők között a 100 ezer forint értékű ajándékot június 1-én sorsolják ki.
