Orhan Pamuk 1952-ben született Isztambulban. Hároméves New York-i tartózkodását leszámítva egész életét ebben a török nagyvárosban töltötte. Előbb építészi, majd újságírói diplomát szerzett. 1974-ben kezdett el írni, és már első regényével - Cevdet Bey ve Ogullari [Cevdet bej és fiai] elnyerte a Milliyet Press könyvpályázatának első díját (1982). Későbbi regényeit is számos díjjal jutalmazták, s nemcsak hazájában, hiszen a török szerző műveit eddig már 24 nyelvre fordították le. Franciaországban például 1991-ben és 2002-ben is megkapta a Legjobb külföldi könyv díját az Ulpius-ház kiadásában magyarul is megjelent A fehér kastély, illetve a többek között francia angol és német nyelven is kiadott, Benim Adim Kirmiz [A nevem: Vörös] című regényeiért. Egy másik, immár magyarul is olvasható regénye - Az új élet - szintén világszerte ismertté vált az angol, német és francia nyelvű fordításoknak köszönhetően. Az 1990-ben publikált, Kara Kitap [A fekete könyv] című regénye alapján készült filmet a neves török rendező, Omer Kavur jegyezte.
Könyveit a külföldi kritikusok leggyakrabban Umberto Eco, Italo Calvino, Franz Kafka és García Márquez műveihez hasonlítják; a New York Times egy "új csillag" születéséről írt vele kapcsolatban A fehér kastély megjelenésekor, a The Guardian pedig a "XXI. század 21 legjobb írója" közé sorolta a "mágikus realizmus" egyik legzseniálisabb képviselőjének tekintett Pamukot Neve egyébként az író politikai megnyilvánulásai miatt is gyakran kerül az újságok címlapjára: támogatja a kurd nép küzdelmét, s ő volt az első muzulmán értelmiségi, aki annak idején kiállt a fatvával sújtott Salman Rushdie mellett. A török hatóságok pedig perbe fogták, mert elítélte (egyáltalán beszélni mert róla) az 1915-ös törökországi örmény népirtást. Azóta ejtették az ellene felhozott vádakat.
Orhan Pamuk: Perbe fogva
Pénteken [dec. 16. - a szerk.] - Isztambulban, ahol egész eddigi életemet leéltem, a törvényszéki épületben, amely éppen szemben áll a kétemeletes házzal, ahol nagyanyám lakott negyven évig egyedül - bíróság elé állok. Bűnöm az, hogy "nyilvánosan bemocskoltam a török nemzeti identitást". Az ügyész három év börtönt fog kérni rám. Akár aggasztó előjelnek is tarthatnám, hogy Hrant Dink török-amerikai újságíró pere ugyanezen a bíróságon zajlott, ugyanezzel a váddal, ugyanennek a törvénynek ugyanezen szakasza, a 301-es paragrafus alapján. Őt hat hónap börtönre ítélték, én azonban optimista vagyok. Ahogy az ügyvédem, én is úgy gondolom, hogy a vád ellenem megalapozatlan, és a jog az én oldalamon áll. Ahogy sok barátom itt, Isztambulban, én sem hiszem, hogy börtönben kötnék ki. [...]
Tavaly februárban, egy svájci újságnak adott interjúban azt találtam mondani, hogy egymillió örményt és harmincezer kurdot öltek meg Törökországban; azt sem átallottam hozzátenni, hogy ez tabutéma, nem lehet róla beszélni a hazámban. Az örmények 1915-ös sorsára gondoltam... A komoly történészek világszerte tisztában vannak azzal, hogy az Oszmán Birodalom örmény alattvalóit tömegesen deportálták s gyilkolták meg, mert állítólag a birodalom ellenségeivel szövetkeztek az első világháborúban. Törökország hivatalos álláspontja, amit rendszerint diplomaták képviselnek, változatlanul az, hogy az áldozatok száma az említettnél sokkal kisebb volt; hogy a mészárlást nem lehet népirtásnak tekinteni, mert nem volt szisztematikus; és hogy a háborúban örmények is gyilkoltak muzulmánokat. Idén szeptemberben aztán három tekintélyes isztambuli egyetem összefogott, és megszervezték az első tudományos konferenciát a kérdésről, a hivatalostól eltérő nézetekre nyitott török tudósok részvételével; bár mire idáig eljutottak, az állam kétszer is megpróbálkozott a találkozó betiltásával. Igaz, nem is olyan régen még vádemelésre és börtönbüntetésre számíthatott, aki nyilvánosan képviselt hasonló nézeteket. (A teljes cikk az Élet és Irodalomban)
Művei:
Cevdet Bey ve Ogullari [Cevdet bej és fiai], Can Yayinlari, 1982
Sessiz Ev [A csendes ház], Can Yayinlari, 1983
Beyaz Kale [A fehér kastély], Can Yayinlari, 1985
Kara Kitap [A fekete könyv], Can Yayinlari, 1990
Gizli Yuz [A titkos száz], Can Yayinlari, 1992
Yeni Hayat [Az új élet], Iletisim Yayinlari, 1995
Benim Adim Kirmiz [A nevem: Vörös], Iletisim Yayinlari, 1997.
