(MTI) - A tekintélyes svájci lap recenzora a lap augusztus 28-i számában írt cikket a Lágerek népe Kornitzer László fordításában megjelent első német kiadásáról. Ulrich M. Schmid méltatta a művet, ugyanakkor több szempontból vitába szállt a fordítónak a függelékben megjelent, Örkényhez írt 2010. februári keltezésű "levelével".
Schmid ismertetése szerint Kornitzer ebben úgy vélte, hogy a Lágerek népe valóban nagyszerű könyv, de különös hiányossága, hogy hallgat a holokausztról. A fordítót - írta Schmid - különösen az a jelenet kavarta fel, amelyben magyar zsidók egy csoportja a szaratovi vasútállomáson a rabbi lakhelye után érdeklődik. Úgy látja, Kornitzer szerint Örkény a zsidók maradiságát és naivitását akarja bizonyítani, anélkül, hogy megkérdezné magát, miért tűnt el a rabbi híveivel együtt. A cikkíró úgy vélekedett, Örkény nem "hallgat" a holokausztról, mert az egyszerűen kívül esik a szereplők, a túlélésükért küzdő hadifoglyok észlelésének horizontján.
Kornizter a lapban kifejtette, hogy szükségesnek tartotta közölni megjegyzéseit az általa vitathatónak tartott szövegrészekhez. Kérdés, hogy nem váltott volna-e ki az ilyen megnyilvánulásokra általában érzékeny németajkú olvasókból felháborodást, ha a függelékben nincs semmilyen állásfoglalás ebben a témában - írta.
Csak félig igaz a svájci lap recenziójának alcímben foglalt megállapítás, miszerint Örkény a Szovjetunióban hadifogságba esettek sorsát mutatja be, a könyv ugyanis ugyanannyira foglalkozik a háborúhoz és a hadifogsághoz vezető társadalmi előfeltételekkel is - írta válaszában. "Mindenekelőtt politikai könyv tehát, kitekintéssel a háború utáni időkre, a jövőre". Mint írja, ezzel az időszakkal teremt kapcsolatot saját levele is. "A második világháború után az európai zsidóság megsemmisítésével való szembenézést közismert módon a szocialista táborban is enyhén szólva elfojtották". Álláspontja szerint a szemleíró által bírált szöveg a kritikai kommentárnak azzal a szokásos gyakorlatával él, amelyet évtizedekkel megjelenésük után újrakiadott könyveknél alkalmaznak.
Schmid szerint a fordító kritikája éppúgy téves, mint a könyv 1947-es fogadtatása. Akkor azt hiányolták, hogy Örkény nem méltatta eléggé a Szovjetunió "felszabadító szerepét". Bő hatvan évvel ilyen ideológiai sérelmek után Kornitzer is hasonlóan "kisajátító" olvasatban közelíti meg a könyvet - írta. Véleménye szerint rossz olvasó, aki határozott várakozásokkal vesz kézbe egy könyvet; csak az fedezhet fel új dolgokat, aki kész ráhagyni magát a szövegre.
Kornitzer úgy vélekedett: Örkény semmit sem veszít írói kiválóságából, "ha feltesznek neki bizonyos elkerülhetetlen kérdéseket". Szemére vetette a szemleírónak, hogy "az antiszemita gondolatkör elleni tiltakozást" az 1947-es, "a kommunista ideológia konyhájából származó kritikával" hasonlítja össze.
A könyv a Suhrkamp kiadónál jelent meg 2010-ben, Kertész Imre utószavával.
