"Művészettörténet és tudománytörténet találkozása a boncasztalon" - mondta Németh Dezső pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa Andrzej Szczeklik legújabb, Koré avagy az orvoslás lelke című könyvéről a kötet Lengyel Intézetben rendezett bemutatóján. A moderátor által csak reneszánsz emberként aposztrofált szerző orvos létére nem száraz szakkönyvet, hanem egy izgalmas, egyúttal hatalmas tudásról tanúbizonyságot tevő, sokrétű kötetet jelentetett meg.
Az orvos apától és zenész anyától származó tudós két évig még zeneakadémiára is járt, mielőtt végleg a gyógyításnak szentelte életét. Meggyőződése, hogy az orvoslás és a művészet egy tőről fakad, hiszen a kettőt a szó mágiája köti össze: az egykori ráolvasások varázslatos erejéről mára az orvos-páciens közt elhangzó interakcióra terelődött a hangsúly. Szerinte a szavak ereje a legfontosabb a pácienssel való első találkozás során, hiszen az első beszélgetésekkor ötven százalékban olyan információk hangzanak el, amelyek közelebb hozzák az orvost a diagnózishoz. Az orvos egyenesen úgy fogalmazott: a beteggel kialakított emberi kapcsolat művészet. A kellemetlen tények közlése kapcsán elmondta: "Nem az a kérdés, hogy igazat mondunk-e a betegnek, hanem hogy hogyan mondjuk el az igazat".
A szerző új könyvének fókuszában a lélek áll, mivel úgy látja, ez a fogalom elpárolgott az orvostudományból. Szczeklik hangsúlyozta a lélek szó "lényeg" jelentését: könyvében arra keresi a választ, hogy hol van az orvostudomány lelke, lényege. A különös cím több jelentésréteget takar. A koré az archaikus görög szobrászat kedvelt, többnyire álló lányalakot ábrázoló tárgya, emellett a szerző elmondta: az ókori görögök úgy tartották, hogy a másik szemébe nézve egy kislányt látunk - innen a pupilla szó -, és tulajdonképpen ennek megfelelője a koré. (A szem pedig, mint tudjuk, egyébként is a lélek tükre.) Szerinte az egyik legcsodálatosabb dolog ebben, hogy ez az elképzelés már utal valamilyen módon arra is, hogy a szem az agy felé vezető út. A kötet emellett az identitás kérdésével is foglalkozik: szó esik például az arc- és kézátültetés esetéről, amikor a páciens számára maga az identitás kérdőjeleződhet meg.
