|
Ottlik és Norman a macskáról |
Ottlik Géza a macskáról: "Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával - a szabadság, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Norman Károly a macskáról: "A macska önző, erőszakos, öntörvényű dög, a nemi életét kriminális hangokkal és eseményekkel környezi. Szája büdös, kedvessége viszonylagos: ha érdekét sértve érzi, pillanat alatt vérengző gorombasággá változtatja. Legfőbb tevékenysége a zabálás, a világegyetem kedvére való anyagainak önmagán átpasszírozása oly rettentő eredménnyel, amelyet maga sem visel el, ami távolabbról szobatisztaságnak tűnik. Szélsőséges egoizmusában érdekmentes gesztusokat egyáltalán nem tesz, önmagán kívüli dolgok iránt érdeklődést egyáltalán nem mutat, ami felületes szemlélő számára az ésszerűség és az intellektuális függetlenség benyomását kelti. Röviden a macska - ha a háborúkat, az űrhajózást és a bálnahalászatot leszámítjuk - egészen pontosan olyan, mint az ember. Az ember, ez az egoista, öntörvényű, ön- és közveszélyes, önző és ostoba lény, a macska imádata formájában mutatja fel végtelen hiúságát, amellyel önmagát ezen vadállatban kedvtelve szemléli." |
 |
