Párbeszéd: Nádas Péter és Richard Swartz

Nádas Péter magyar író és Richard Swartz svéd közíró nyilvános eszmecseréje 2005. szeptember 27-én különleges szellemi csemegének ígérkezik a Trafóban.

Mindenkinek ajánljuk ezt az estét, aki kíváncsi arra, hogy két jelentős európai gondolkodó hogyan vélekedik a körülöttünk lévő világról!

Történt egyszer, hogy két, egymást már 15 éve ismerő barát, egy magyar író és egy svéd újságíró, közíró, azaz Nádas Péter és Richard Swartz négy napon át úgy beszélgetett egymással, hogy eszmecseréjüket magnóra vették, abból pedig rendkívül izgalmas kötet született Párbeszéd címmel. Ez 15 éve történt, a berlini fal lerombolásának esztendejében, így nem meglepő, hogy hosszan beszéltek például Európa szellemi, kulturális válságáról, kelet-európai és nyugat-európai problémákról, az emberek különbözőségéről, Európa jövőjéről.

Most, 15 év után ismét találkozik Nádas Péter és Richard Swartz, igaz, ezúttal nem négynapos beszélgetésre, hanem egyetlen estére ülnek le, hogy ismét jót beszélgessenek egymással. Másfél évtized alatt hatalmasat változott körülöttünk a világ, különösen érdekes tehát: egyáltalán milyen témákat tart ma lényegesnek két író ember? Nem tudjuk, miről lesz szó, de aki olvasta korábbi találkozásuk eredményét, a Párbeszéd című kötetet, amiből az est folyamán Nádas Péter felolvas, sejtheti: különleges szellemi csemegének ígérkezik kettőjük újbóli találkozása.

A beszélgetés német nyelven zajlik majd, angol és magyar szinkrontolmácsolással!

Nádas Péter

?Életem első emlékképe egy budapesti bérház sötét lépcsőházi fordulója, amint éppen repülünk a hidegen fellángoló fal felé és belezuhanunk. Vagy talán nem is mi repülünk, hanem ez a lángoló fal zuhan ránk. Valakinek a karján zuhanok, magason a lépcsők felett. Aztán nincsenek már hideg lángolások, nincsen zuhanás, nincsen fenn és nincsen lenn, csupán sötét van, meleg és a semmi. Ennek az emléknek életem második évéből, Budapest több mint három hónapos ostromának idejéből kell származnia. Egy éjszakai légitámadásra riadva anyám kiragadhatott az ágyból, és a légelhárítás nyomjelző lövedékeinek hosszan lobogó fényében rohant a pincébe, amikor a légnyomás a lépcső tetejéről elragadta és velem együtt valósággal belecsapta a szemközti lépcsőforduló éppen leomló falába.?

Az író, esszéista, drámaíró Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten. Miként önéletrajzában írja: ?zsidó származásom és megkereszteltetésem, valamint családom sajátos szociális helyzetének ellentmondásai (anyai ágon szegény munkáscsaládból, apai ágon jómódú polgári családból származom) garantálták korai élményeim erős feszültségeit. Bár mindabban, amit korai emléknek nevezhetek, ma már nehéz lenne elválasztanom a valóságot a fantáziától. Mára senki nem maradt, akit meg tudnék kérdezni erről.?

Tizenhat éves korában lett árva. Ekkor középiskolai tanulmányait megszakítva, fényképészetet tanult, néhány évig egy nagy budapesti képeslapnál fotoriporterként, később egy kis, vidéki napilapnál újságíróként dolgozott és közben elvégezte az Újságíró Iskolát. Életének erre a szakaszára így emlékezik: ?Gyerekkorom óta semmi más nem foglalkoztatott igazán, mint az írás és az olvasás. Tizenkilenc éves voltam, amikor A Biblia címmel írtam egy hosszabb elbeszélést, s ezt aztán érdemesnek találtam a publikációra is. Egy tekintélyes budapesti folyóiratban jelent meg, s nem maradt teljesen észrevétlen. Voltak, akik dicséretekkel halmoztak el, mások viszont veszélyes személynek találtak. De szerencsémre nem annyira az íróság, hanem inkább az írás érdekelt, s ezért vigyáztam, nehogy írónak tekintsem magam.? 1967-ben ?A Biblia? címmel jelent meg első elbeszéléskötete.

Amikor a Varsói Szerződés csapatai l968 nyarán bevonultak Csehszlovákiába, szabadságoltatta magát az újságtól és egy kis dunaparti faluban telepedett le. 1969-ben, amikor ?Kulcskereső játék? címmel második elbeszéléskötete is megjelent, végleg megvált az újságírástól. 1971-ben ?Leírás? címmel egy elbeszéléskötet, 1972-ben pedig ?Egy családregény vége? címmel regényt fejezett be, amelyek azonban a cenzúra tilalma miatt csupán 1977-ben, illetve 1979-ben jelenhettek meg. A regényt, amely azóta három magyar kiadást ért meg és tizenhét idegen nyelvre fordították, a bécsi Die Presse ?az új magyar írónemzedék legfontosabb manifesztumának? nevezete.

1972 őszén Nádas Péter ösztöndíjasként több hónapos tanulmányúton Kelet-Berlinben tartózkodott, s a következő évben dolgozni kezdett ?Emlékiratok könyve? című regényén. A mintegy tizenegy évig tartó munkát háromszor szakította meg rövidebb időkre, mikor is ?Takarítás? (1977), ?Találkozás? (1979) és ?Temetés? (1980) címmel megírta darabjait. Drámáinak bemutatása szintén több éven át cenzurális akadályokba ütközött, már csak azért is, mert 34 közismert magyar értelmiségi társaságában tiltakozott a prágai Charta 77 szóvivőinek letartóztatása ellen. Darabjait azóta magyar előadásaikon kívül Bécsben, Rómában, Rigában, Avignonban, Párizsban, Londonban, valamint több német városban játszották.

A DAAD Berliner Künstlerprogramm vendégeként 1981-ben egy évet töltött Nyugat-Berlinben. Hazatérése után jelent meg ?Színtér? (1981) címmel drámáinak gyűjteménye, majd ?Nézőtér? címmel (1983) színházi kritikáinak és esszéinek gyűjteménye. 1985 tavaszán fejezte be ?Emlékiratok könyve? című regényét, amely 1986-ban jelent meg magyar nyelven. ?Mérföldkő a magyar irodalomban és valószínűleg az európai prózában is? ? méltatta a könyvet közvetlenül megjelenése után a Neue Züricher Zeitung. A regény azóta kilenc idegen nyelven jelent meg. A könyv német fordításának megjelenése után, Nádas Péter 1991-ben elnyerte az ?Österreichische Staatspreis für Europäische Literatur? elnevezésű osztrák kitüntetést, ugyanebben az évben megkapta Kossuth-díjat, majd 1995-ben a lipcsei könyvvásár díját, a ?Lepiziger Buchpreis zur Europäischen Verständigung?-ot, 1998-ban a szlovén Irószövetség díját, a Vilenica-díjat, és ugyanebben az évben a regény francia megjelenése után a ?Prix du Meilleur Livre Étranger?-t Párizsban.

1987 és 1995 között több esszékötetet (?Játéktér? 1987, ?Párbeszéd? 1992, ?Talált cetli és más elegyes írások? 1992) és két elbeszélő művet (?Évkönyv? 1989, ?Vonulás? 1995) publikált.

A Fidesz-Akadémia felkérésére 1989-ben előadást tartott ?Az égi és földi szerelemről? címmel, majd tovább dolgozott a szövegen, mely ugyanezen a címen 1991-ben jelent meg könyvalakban

A Rowohlt kiadó 1999-ben nyolc kötetben, zsebkönyvkiadásban jelentette meg elbeszéléseit, regényeit, drámáit és esszéit. A Steidl kiadó pedig ugyanebben az évben ?Valamennyi fény? címmel, albumban adta ki negyven éven át készített fotográfiáit. A fotók gyűjteményének megjelenését fotókiállítások követték Budapesten, Zürichben, Avignonban, Salzburgban és Nantesban.

Ugyancsak a Steidl kiadó jelentette meg 2002-ben németül ?Saját halál? című elbeszélését, amelyet a szerző százhatvanegy, a kertjében álló vadkörtefáról készített fényképfelvétele illusztrál. A könyv magyar változata 2004-ben jelent meg. A könyvben szereplő fotókat szintén több helyen kiállították.

A Jelenkor Kiadónál megjelenő életműsorozatában külön kötetbe gyűjtve megjelentek drámái (?Drámák?, 1996), elbeszélései (?Minotaurus?, 1997), esszéi (?Esszék?, 1995) és kritikái (?Kritikák?, 1999).

Nádas Péter egy kis nyugat-magyarországi faluban, Gombosszegen él, több mint tíz éve ?Párhuzamos történetek? című regényén dolgozik.

Richard Swartz

Svéd író, újságíró

Richard Swartz hosszú éveken át dolgozott a Svenska Dagbladet, svéd napilap kelet-európai tudósítójaként. Ennek köszönhetően behatóan ismeri számos kelet-európai országnak nemcsak politikai helyzetét, hanem mindennapi életét is. Íróként egy sor könyv és kommentár szerzője (Room Service, A House in Istria), melyben Kelet-Európához fűződő élményeit és tapasztalatait meséli el. Esszéiben megörökíti, hogyan élték meg az emberek a szocializmust, hogyan emlékeznek rá egyesek nosztalgiával, és mit tehetnek ezek az emberek, amikor az általuk visszasírt rendszer már a múlté (Room Service). Külső szemlélőként, kívülállóként, aki olyan országból jött, mely a semlegesség hosszú múltjára tekint vissza, nem kétséges, hogy egyedülálló megfigyelésekkel és éles meglátásokkal rendelkezik ? erről tanúskodnak írásai. Kommentárjai azon a határmezsgyén helyezkednek el, mely az irodalmat az újságírástól elválasztja, és egyéni portréi mesterien átadják az adott kor és hely hangulatát.

Csordás Gábor

1950. augusztus 6-án született Pécsett, ugyanott végezte középiskolai tanulmányait és az orvostudományi egyetemet. 1974-ben szerzett orvosi diplomát, majd hat évig kutatóorvosként dolgozott. 1980-tól a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat olvasószerkesztője, majd 1993-ig főszerkesztője. Azóta a Jelenkor Kiadó igazgatója. Angol, francia, német, lengyel, szerb, horvát és szlovén nyelvből fordít. Könyvkiadási ismereteket tanít a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén.

Díjai:

1986 ? Wessely László műfordítói díj

1990 ? Déry Tibor díj

2000 ? A Köztársasági Elnök aranyérme

2004 ? Leipziger Buchpreis zur Europäischen Verständigung

Kötetei:

A nevelő nevelése (versek) 1980

Kuplé az előcsarnokban (versek) 1984

javítások rontások (versek) 2002

Fontosabb fordításai:

Herman Wouk: Háború és emlékezet I-III. (War and Remembrance) 1989-1991.

Nedjeljko Fabrio: Város az Adrián (Vježbanje života), Jelenkor, 1994