Parnasszus: nyár

A Parnasszus költészeti folyóirat új számának bemutatója június 18-án (hétfőn) 18.00 órától lesz a Műcsarnok előadótermében. A Centrumban: Juhász Ferenc - a kétszeres Kossuth-díjas költővel Turczi István főszerkesztő, az est házigazdája beszélget.

 

1928 Bián, egy Budapest környéki faluban született
1934-46 Bián és Bicskén tanul, majd a budapesti Kereskedelmi Középiskolában érettségizik
1946 magyar-szanszkrit szakra iratkozik be a budapesti egyetemre
1947 gyári munkásként dolgozik
1948 a budapesti József Attila Népi Kollégium tagja; bölcsészként barátságot kötött Nagy Lászlóval és Simon Istvánnal
1948-49 a Hunnia Filmgyár dramaturgja
1950 a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja
1951 a Könyvhivatalban és a Magyar Írószövetség Lektorátusában dolgozik
1951-74 a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője
1952 Bécsbe utazik a második békekongresszusra; Bulgáriában részt vesz a nemzetközi írótalálkozón
1966 költőként Párizsba látogat
1967 a Lahti Nemzetközi Írótalálkozó résztvevője
1963-1971 az Új Írás munkatársa
1975-1976 előterjesztik a Nobel-díjra
1977 a Svéd Királyi Akadémia vendége
1974-99 az Új Írás főszerkesztője
1992 a Széchenyi Akadémia alapító tagja

 

1949 A szárnyas csikó (Versek 1946-1949)
1950 A Sántha család (Vers)
1950 Apám (költemények)
1951 Új versek
1953 Óda a repüléshez (versek)
1954 A Nap és a Hold elrablása (verses mesék)
1954 A tékozló ország (elbeszélő költemény)
1955 A virágok hatalma (versek)
1956 A tenyészet országa. Összegyűjtött versek 1946-1956
1965 Virágzó világfa. Válogatott versek
1965 Harc a fehér báránnyal (versek)
1967 Mit tehet a költő? (esszék)
1969 A szent tűzözön regéi (költemények)
1969 Anyám (versek)
1970 Vázlat a mindenségről (esszék)
1971 A halottak királya (költemény)
1972 A mindenség szerelme. Összegyűjtött versek 1946-1970: 1. könyv. A szarvassá változott fiú; 2. könyv. Titkok kapuja
1973 A megváltó aranykard (versek)
1974 Írás egy jövendő őskoponyán (esszék)
1975 Három éposz. (A Sántha család. Apám. Anyám.)
1977 Szerelmes hazatántorgás (versek)
1978 Csikóellés (válogatott versek)
1978-1980 Juhász Ferenc művei I-III. (I. Versek és époszok; II. Époszok és versek; III. Versprózák)
1978 Három vers, három évtized
1983 Remény a halálig, 35 vers
1984 A boldogság, Új versek
1985 Halott feketerigó (versek)
1987 A csörgőkígyó hőszeme (versek)
1988 Fekete Saskirály (eposz)
1989 A tízmilliárd éves szív (versek)
1991 Föld alatti liliom (versciklus)
1993 Krisztus levétele a keresztről (vers)
1994 Világtűz (versek)
1995 Pupillák (versek)
1996 Pipacsok a pokol fölött (versek)
1998 Kozmosz-magány (válogatott versek)
1996 A szenvedések Édene
1999 Isten elégetett tükre
2000 A lezuhant Griffmadár
2003 Az őrangyal és a szél

 

Egyik leghíresebb verséről, az 1955-ös "Szarvas-ének (A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából)"-ról rövid elemzés:

"Ott állt az idő hegygerincén, / ott állt a mindenség torony-csücskén, / ott állt a titkok kapujában, / szarva-hegye a csillagokkal játszott."

Az 1955-ös Bartók-évfordulóra készült költemény (amely azután Kass János nagyszerű illusztrációival jelent meg) a téli ünnepkörhöz kapcsolódik, az úgynevezett "vadászkolindákhoz", amelyekre Bartók az 1930-as Cantata profana című művét is felépítette, a vadászat és az átváltozás motívumát vegyítve a magyar csodaszarvas-mítosszal. A párbeszédre és narrációra épülő szöveg fő szervező ereje a mondatpárhuzam, a gondolatritmus, a halmozás, az ismétlődés és a variáció; különféle archaikus népi szövegek (például a finn Kalevala) hatását is mutatja. Juhász nem egyszer szó szerint támaszkodik Bartók szövegére, ám az alaphelyzetet megváltoztatja: nála nem az apa, hanem az anya hívja haza szarvassá változott (vagyis: felnőtt, tőle eltávolodott) fiát, emlékeket idézve, a szeretetre és a gyökerekre hivatkozva, a fiú azonban már nem mehet haza hozzá; az anya kétségbeesetten kiált fel: "Nem értem én, nem értem én a te különös, gyötrött szavadat, fiam, / szarvas-hangon beszélsz." Az archaikus beszédmód ellenére a szcenika nem ősi, hanem mai képzeteket idéz: a szarvas-fiú nemcsak, hogy a városba kerül, hanem szinte maga is várossá változik ("szemem nagy kereskedelmi hajók kikötője, ereim fekete kábelek") - az egyéniesített mítoszban felvetődik az önéletrajziság lehetősége is, amelynek központi eleme a költői szereptudat.

 

 

További témák a Parnasszusból: 

 

Újraolvasó:

Megszólítható-e ma Nagy László? - beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtörténésszel

 

 

 

Kürti László: Alkalmi otthonok

Küszöbön aludni -  Mai szlovén költészeti antológia Lukács Zsolt fordításában

 

Az est szlovén íróvendégei: Lucija Stupica, Matjaz Pikalo, Tomislav Vrecar és Igor Brlek, a Beletrina igazgatója

 

 

Közreműködik:

Lázár Balázs és Vallai Péter színművészek, valamint Fekete Kovács Kornél (trombita)

 

 

 

Kritikánk az előző Parnasszus-lapszámról