November 22-én, csütörtökön 18 órakor a Nyitott Műhelyben (Budapest XII., Ráth György u. 4.) lesz Parti Nagy Lajos és Banga Ferenc A vak murmutér című új kötetének dedikálással egybekötött bemutatója. A szerzőkkel Boldizsár Ildikó, a Magvető Kiadó szerkesztője beszélget.
A kiadó ajánlója:
Parti Nagy Lajos legújabb művének múzsája egy vak murmutér. Segítségével - valamint Banga Ferenc zseniális közreműködésével és kétszáz rajzával - az író arra keresi a választ, hogy miként írható le a Föld az elemek szintjén, azaz a föld, a víz, a tűz és a levegő hogyan hatja át a mindenséget. Az író szerint talán olykor nem haszontalan elmolyozgatni a földgolyóbis körül, gurigázni, sártekézni vele, megérteni a szavak pontos jelentését, már ha egyáltalán létezik olyan. A "négy elemi szócikk" elolvasása után az olvasó bátran állíthatja: immár többet tud azokról a teremtő és fenntartó folyamatokról, valamint a nyelvben rejlő lehetőségekről, amelyek mentén akár teljes pompájában leírható és megismerhető a világ.
"A világ mint olyan? Hát lehet vajjon azt? Nem lehet. De minek okáért nem lehet, átal- és átaljárá elmémet az édes rúth motosz, a nyelvi tsáb, mint vak murmutér a maga földméllyi járatait, s nyugtom nékül rágtsállott, hasbeszéllett napestig, mint cafédaráló, kit viheder hajt."
Életrajzok:
Parti Nagy Lajos 1953. október 12-én született Szekszárdon. Tolnán, majd 1957-tól Kaposváron, 1965-től Székesfehérváron élt, ahol 1972-ben érettségizett. 1977-ben végezte el a pécsi Tanárképző Főiskolát, ahol magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett, ezután könyvtáros a Baranya megyei könyvtárban, majd 1979-től 1986-ig a pécsi Jelenkor című folyóirat egyik szerkesztője. 1986 óta Budapesten él, szabadfoglalkozású író. A nyolcvanas években tagja a JAK-füzetek szerkesztőbizottságának, 1987-88-ban a Magyar Írószövetség egyik titkára. 1991 és 1993 között a Magyar Napló versrovatát szerkesztette. 2001-2002-ben egy évig Berlinben élt, DAAD-ösztöndíjasként. A Szépírók Társasága, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Művei:
1982 Angyalstop (versek)
1986 Csuklógyakorlatok (versek)
1990 Szódalovaglás (versek)
1993 Se dobok, se trombiták (kispróza)
1994, 2005 A hullámzó Balaton (novellák)
1994, 1995, 2000 Esti kréta (versek)
1996 Ibusár, Mauzóleum (két színmű)
1997, 1998, 2006 Sárbogárdi Jolán: A test angyala (kisregény)
1999 Europink (versek angolul, franciául, németül és magyarul)
2000 Hősöm tere (regény)
2003 Grafitnesz (versek)
2006 A fagyott kutya lába (novellák)
Díjai:
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1987)
Déry Tibor-jutalom (1990)
Graves-díj (1991)
Magyar Napló-díj (1991)
József Attila-díj (1992)
Szép Ernő-jutalom (1993)
Az Év Könyve Jutalom (1994)
Kritikusok díja (1996)
Alföld-díj (1997)
Magyar Irodalmi díj (2003)
Kossuth-díj (2007)
"Külön játékosság számomra sose létezett a verscsinálásban, csak alakítás volt, véresen komoly tárgyak (ironikus) alakítása. Játék a nyelvvel, rontása, törése, nyüstölése. De hát minden nyelvi mű létrehozása ez, játék a nyelvvel, kirakósdi, térbeli, időbeli dominó. Elemek megfelelése, viszonya, anyag, gyűrhető, alakítható, kiismerhetetlen és csodálatos anyag. Nyelvhús. Teremtés, munka, melyből és mely által létrejön valami, ami működni kezd, és működtében több, legalábbis más lesz, mint amire szántad, szánódott. Valami, ami még konszenzuális, tehát hagyományozható, de már egyszeri, egyedi, sosemvolt." (Keresztury Tibor interjúja)
"Mi tűrés-tagadás, Parti Nagy Lajos a magyar költészet egyik legbámulatosabb nyelvjátékosa. Mellesleg - ha szabad így mondani. Mintamondatok sokaságán művelte-csuklógyakorlatozta ki ezt a képességét, a vérében van szinte, ám - inkább mint afféle alapfeltétel - nem a legfontosabb erénye. Nem öncél, hát meglehetős önfegyelemmel féken is tartja magában - olykor sokáig készül, s csak ha igazi ok van rá, ad ki kezéből költeményeket. Megesik, hogy ezek épp a töredékben találják meg végső formájukat - vagy mégis csak egésszé, egészen nagy verssé érnek." (Závada Pál)
Banga Ferenc 1947. július 20-án született Újpesten; 1968-72-ig a Néprajzi Múzeum restaurátora. 1972-77-ig esti rajziskolában tanít Újpesten. 1986-89-ig az Újpesti Galéria művészeti vezetője. 1975-től készít irodalmi illusztrációkat, többek között Esterházy Péter, Tamkó Sirató Károly, Babits Mihály, Czakó Gábor, Kazinczy Ferenc, Dugonits András és mások műveihez. 1970-től vesz részt hazai és nemzetközi képzőművészeti kiállításokon. Művei megtalálhatók hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben.
Díjak:
Derkovits-díj (1974)
Miskolci Grafikai Biennálé Nagydíja (1979)
Munkácsy-díj (1982)
Második Országos Rajzbiennálé Nagydíja (1987)
A Szép Magyar Könyv Illusztrációs Nagydíja (1987)
1987-ben a rajzaiból készült A szél című film elnyerte a Hirosimai Animációs Világfesztivál I. díját. Érdemes Művész 2003-tól.
"Hogy kicsoda Banga Ferenc? Megmondják az ítészek; utána lehet nézni a szakkönyvekben, egy nagy grafikus vagy efféle, említésre sem méltó. Hogy micsoda - azt már érdemesebb megnézni. Olcsó, bár tőlem nem idegen ötlet volna fölütni és böngészni a Tájszótárt (Új Magyar)..., ollyan banga az egyik ökör, nem tudom, mi lehet a baja, vagyis hogy bágyadt volna, cáfolni is méltatlan, annyira nem igaz. Nézöget, mint banga a mönyországba, azaz csak tátja a száját, és nem csinál semmit, ez sem igaz, de már nem annyira, mert ha tátja a száját (csak) és tesz-vesz, ez már banga volna a javából. Mégis, így elveszünk a részletekben - noha fölütni és böngészni amúgy igen dicséretes dolog -, nézzünk nagyobbra, mi is hát elemzésünk tárgya. Az világos, hogy nem ember. Angyal!, vágjuk rá kapásból pápistán edzett ésszel. De angyalt már láttunk, féltünk is tőle rendben, minden angyal rettenetes, tudható a szakirodalomból. Tárgyunk a legkevésbé rettenetes; ha valami nem, akkor rettenetes. Akkor tündér. Nem, azt azért talán mégsem, nekem egy tündér az legyen nő. De legalábbis sudár. Nem sudár. Ellensudár. Akkor törpe! A gonoszságát tudnánk használni, a kis gonoszka formában, de egy törpe az túl nehéz és csúnya, és legfőképp, ami miatt szóba sem jöhet: földig ér a lába. A kör bezárult, kissé vértelen elemzésünk, ha nehézkesen is, céljához ért: manó! (mi a ma... Nó.) És kobold és dzsinn és lidérc!" (Esterházy Péter - Mi a banga? Mozgóképek, IV., 1987., p.)
