Szerzői estet látogatni sokakat elriaszt, miért is hallgatnák fegyelmezetten végig a könyvet, a verset, a novellát - mondják, amit otthon kényelmesen elterülve ugyanúgy élvezhetnek, és még jegyet sem kell venni. Az író látható és hallható, ezt persze nem vitatják, de egy írót is unalmas órákon át bámulni, máshova nézni pedig rendszerint nem igazán tudunk ugye. Fintorgástól függetlenül azért tisztességgel kialakulnak a kis vonzáshalmazok, amik követik a központi magot, mennek, ha felolvas, adózzák a tiszteletet. Parti Nagy Lajos azonban mindebben kicsit más.
Ő multimédiás felolvasóestet tart, az ő novelláit megfilmesítik, az ő halmaza trendként értelmezi mindazt, amit Parti Nagy jelent. Halmaza többnyire fiatalokból áll, akik között végigsöpör a hír: péntek este a Merlinben, gyerekek! De mi lehet ez a titok, ami még azokat is kirobbantja hónapos magányukból, akiket a hideg ráz a tömegtől, a budapesti éjszakától?
A divattá válás lényegét megfogni nehezen lehet, de minden bizonnyal nem kis része volt ezen folyamatnak a Tilos Rádió Irodalmi Lépegetőjének, a szöveget és zenét összeforrasztó, műsoridejéből kilépő és megfoghatatlan erők mentén irodalmi divatot is formáló műsorának. A Tilos-féle Parti Nagy sok lakásban szólal meg rendre, nem mint hangoskönyv, hanem mint fülbemászó szövegzene.
Logikus hát, amit az ember megszeret, azt fogyasztja is, főleg, ha a csomagolás is kedvére való. És mi más lenne az ember kedvére való, mint éjszakai (lélek)melegítőként, jókedvre és rosszkedvre derítőként meghallgatni, megnézni, befogadni a Parti Nagy jelenséget? Sokan a földön elterülve, párnák közt, alkalmi közösségként, lábakat s fejeket egyként mozdítva (hisz sokan vagyunk), terpeszkedve adjuk át magunkat az estnek. Ismerős arcok persze, halmaztagok mindenfele, mosolygós arcok és értelmes tekintetek - fiatal értelmiség lennénk elvégre, vagy legalábbis megfiatalodott, várakozó közeg,- többen már előre élveznek, hisz tudják, az író bizonyára megint vicces lesz.
A mese indul, az írószerű írót pedig nem kell nézni, csak egy darabig, érdeklődve, a vetítés (Kiégő Izzók, Lee Unflyable, Liella, 1000% csoport) segít, sőt, egyenesen aláfest, a mondatok, alakuló történetek szaggatott, képes mesévé válnak. A zene érzékenyen követi a szöveg hullámzását, a hangulat hullámzását, intonál mintegy. Mindez olyan fesztelenséget teremt, ami simogatva körbezárja a halmazt, középen a mag fényben ül, mi kitöltjük a teret és az időt.
Film is lehetne akár, hisz történeteket követünk, képeket látunk, zenénk is van, csakhogy nem kívül vagyunk, hanem belül. Sok kicsi film készül bennünk épp, nem készen kapjuk, magunknak forgatjuk. Parti Nagy közben varázsol - néha sötéten, komoran, de a tökéletes pillanatban olyan húrt pendít, melyen felszabadultan kacagunk, hisz mi is utasállatok vagyunk a nagykörúti villamoson, nyomakodunk, bosszankodunk, magyarok vagyunk. És e pár órára ez határozottan jó érzés.
