(MTI) - Liverpoolban született 1926-ban. Ikertestvére, Anthony szintén drámaíró lett, tanulmányaikat mindketten a cambridge-i Trinity College-ban végezték, Peter történelmet hallgatott. Az egyetem után többféle volt bányász, könyvesbolti eladó, könyvtáros, egy zeneműkiadónál dolgozott, 1961-62-ben pedig a Time és a Tide című lapok zenekritikusa volt.
1951-től testvérével közösen detektívregényeket kezdtek írni, amelyekkel mérsékelt sikert arattak. Ezt követően útjaik szétváltak, ki-ki maga próbált szerencsét az irodalmi életben. Peter 1954-ben tévéjátékot írt The Salt Land címmel, amelyet a BBC tűzött műsorára. Ekkor jött rá, hogy képességei, tehetsége a drámaírás felé orientálják, s 1958-ban elkészült első darabja, az Útvesztő, amely igazi West End siker volt. Ezt követte a Ki megy a nő után? és a Ki után megy a nő? című kettős darabja, majd 1964-ben bemutatták a The Royal Hunt of The Sun (Királyi vadászat a Napra) című drámáját. A XVI. században játszódó darab az inka birodalom spanyol meghódításának, az inka fejedelem, Atahualpa és a spanyol hódító, Pizarro drámai összecsapásának egy fejezetét jeleníti meg, a hit és a hitetlenség, a remény és reménytelenség küzdelméről szól.
Shaffert szokás a John Osborne nevével fémjelzett "dühös fiatalok" drámaíró generációhoz sorolni, ám minden színpadtechnikai újítás mellett többet őrzött meg a hagyományos drámai formák közül, mint társai. Fontos erénye, s későbbi népszerűségének is titka a jól felépített cselekmény, a gondosan megszerkesztett drámai konfliktus, az ebben kibontakozó jellemek megrajzolása. Ugyanakkor minimális eszközökkel a totális színházra törekszik, kép, zene, szó, díszlet, jelmez és maszk együttesen szolgálják mondanivalójának érvényesülését.
1965-ben groteszk komédiával jelentkezett, a Black Comedy (Játék a sötétben) egy fiatal szobrász, Brindsley műtermében játszódik, rövidzárlat okozta sötétség idején. Itt minden fordítva működik, amíg a történet szerint a lakásban sötét van, a színen világosban botorkálnak a szereplők, s amikor kigyullad a villany, a színen sötét lesz, a szereplők párbeszédeit hangjátékszerűen hallja a néző. A játék mulatságos kísérlet annak leleplezésére, hogyan viselkedik az ember, ha senki nem látja, a jótékony sötét jó alkalom a titkok, kis hazugságok, pitiáner csalások elfedésére. Magyarországon először 1968-ban mutatták be a művet a Madách Színházban Vámos László rendezésében, olyan kiválóságokkal, mint Márkus László, Kiss Manyi, Psota Irén, Körmendy János.
1973-ban készült el az Equus című darab, amelyet először az Old Vic Színház tűzött műsorára John Dexter rendezésében, majd nem sokkal később a Broadway-n is bemutatták. Ebben a pszichiátert Anthony Hopkins, a fiatal Alant pedig Peter Firth, a londoni előadás főszereplője játszotta, majd Anthony Perkins és Tom Hulce vették át a főszerepeket. A darab 1975-ben Tony Díjat kapott, majd 1978-ban elnyerte a New York-i kritikusok Dráma Díját. A puritán díszletek között játszódó pszichologizáló kamaradarab során egy lelkileg sérült, hat lovat megvakító fiatalember és az őt kezelő pszichiáter párbeszédeiből az emberi lélekben meglapuló mélységek, elfojtott szenvedélyek, érzések tárulnak fel. A Pesti Színházban Darvas Iván játszotta briliánsan a szakmájában, hitében, önmagában is kételkedni kezdő pszichiátert, a fiatal Gálffi László pedig Alant, az általa kezelt fiút. A színházi legendák szerint Richard Burton, aki a műből rendezett Sidney Lumet-filmben alakította a pszichiátert, 1982-ben megnézte a pesti előadást, s a végén azt mondta, hogy Darvas jobb színész, mint ő.
1979 az Amadeus éve volt Shaffer számára, a darabot először az Angol Nemzeti Színházban mutatták be, majd egy évvel később a Broadway-n is. A művet, nem méltatlanul, rangos díjakkal honorálta szakma: megkapta a Tony Díjat, az Evening Standard drámadíját, a londoni színikritikusok díját, majd 1984-ben a belőle készült Milos Forman rendezte film nyolc Oscar-díjat gyűjtött be. A dráma a zseniális, ám a társasági élet útvesztőiben elveszetten mozgó, naiv és hiszékeny ifjú Mozart és a középszerű, emiatt féltékeny udvari komponista, Salieri szembenállását, tragikus konfliktusát ábrázolja. A filmben F. Murray Abraham alakította Salierit zseniálisan, s nem kevésbé volt figyelemreméltó Tom Hulce Mozartja sem. Magyarországon a 2001-es év színházi eseménye volt a darab szolnoki bemutatója, amelyben Darvas Iván és Alföldi Róbert remek játékát élvezhették a nézők.
Az Equus és az Amadeus világsikerét Shaffer már nem tudta megismételni, új darabokkal egyre ritkábban is jelentkezik, utoljára 1992-ben mutatták be a The Gift of The Gorgon darabját. A neves drámaíró 1994-95-ben az oxfordi egyetem kortárs színháztudományi professzora volt.
