(MTI) - "Csak a kommentárokat írtam, magát a könyvet a város múltja szülte" - mondta a szerző az igényes, egyedi kiállítású album bemutatóján Szegeden. "Nem mondhatjuk azt, hogy ez az igazi Szeged, ami ezeken a képeken látható. De mondhatjuk, hogy ez is Szeged, emberibb, szemünkhöz közelebbi, olyan, amilyet nem vettünk észre rohanásainkban" - fogalmazott előszavában Illia Mihály irodalomtörténész.
A 204 oldalas kötetben 97 fotó szerepel, melyekhez a szerző rövid, de csattanós kommentárokat írt, ezek angol és német fordításban is olvashatók. A fotók közül - melyek a Móra Ferenc Múzeum történeti osztályának archívumából származnak - a legrégebbi 1879-ben, a nagy árvíz idején készült: a város főterén a Tisza hullámzik, a városháza első szintjének ablakain szivárog a termekbe a víz. Nem ez az egyetlen kép azonban, amely a folyó és Szeged küzdelmét örökíti meg, több fotógráfia azokat a napokat idézi, amikor a város lakói 1970-ben, az akkor rekordnagyságú víz ellen védekeztek.
Nem egyszer szerepel az albumban a Tisza kedves arca is: az úszóházak, a macskaköves rakpart, a motorcsónakversenyek vagy "a magyar hajózás egyik legrövidebb útvonala" a folyó egyik partjáról a másikra.
A kötet bemutatja az egykor volt neves vendéglátóhelyeket, a város több még álló vagy már eltűnt köztéri szobrát, a megváltozott tereket, a szocializmus évtizedeinek felvonulásait, ünnepségeit és koszorúzásait, de feltűnik a fotográfiákon Szeged legrégebbi műemléke a Dömötör-torony és az alsóvárosi ferences templom is.
