"Íme, a nonszensz (más néven badar). És nem kell hozzá túl finom radar, hogy megállapítsuk, hogy ez a sok klasszikusforma dalmű hiánypótló és már-már forradalmi" - fogalmazott Varró DánielHavasi Attila első, Manócska meghal vagy a lét csodás sokfélesége című kötetének fülszövegében. Ám nem csak ez a méltatás sarkall minket arra, hogy jobban odafigyeljünk Havasi Attila költészetére. Október 20-án délután a "manóölő" költő-műfordító volt a Kossuth Klub József Attila Szabadegyetemének vendége, akit Keresztesi József szerkesztő faggatott - egyebek mellett a költészet indirekt voltáról és arról, mi motivál valakit, hogy számtalan idegen nyelvet a magáévá tegyen. Havasi Attila hihetetlen szerénységgel ül hallgatósága előtt, ami némileg ellentmond helyenként csipkelődő, merész és ínyenc humorral átitatott költészetének. Rövidesen kiderül: a költő inkább az indirekt beszédmód híve. Szerinte maga a nyelv is "egy nagyon erős, sötét szűrő", így a közvetlen énkifejezésnek a költészet soha nem is lehetett a tere. Az indirekt költészetben csak nagyon jelképesen találhatunk egy konkrét költői személyiséget, ő tudatosan törekszik, hogy széttörje ezt a konstruált képet - vallja.
Keresztesi József és Havasi Attila
A verseit átitató sajátos humor kapcsán leszögezi: a humort nem lehet művelni, csak műfajokat, amelyeket humorral itatunk át. A költő különleges humora egyebek mellett a viktoriánus Anglia nonsense-költészetéből is táplálkozik, számos szerző művét fordította le - például a most készülő "háromszor hármas" fordításkötethez, amelyben Vaskó Péterrel és Varró Dániellel Lewis Carroll, Edward Lear és Hilaire Belloc verseit magyarítja. (A kötet címe várhatóan a Ponyigócok utazása lesz.)
Érzékletes, ártatlan, mégis kegyetlen fekete humor jellemzi 1001 magányos rinocérosz. Korhatáros gyerekversek című, második kötetét, amelynek versei úgy kacagtatnak meg, hogy közben egyúttal szívesen el is sírnánk magunkat. Egyik szemem sír, a másik meg nevet annak hallatán, hogy a számos nyelvet - köztük a latint, portugált, hollandot, olaszt, vagy éppen angolt - ismerő szerző önszorgalomból, egyéni érdeklődéstől sarkallva vetette bele magát a fordításba. Nem véletlen, hogy legújabb, az Alexandra gondozásában megjelent kötete is fordításkötet: Trifladisznó - Nyugat-európai versek magyarul. Bevallása szerint a költő "emancipáló szenvedélye" is közrejátszott e műfaj kiemelésében, hiszen úgy érzi, hogy a műfordítást nem kezelik a megfelelő helyen. Kötetében T.S. Eliot mellett Catullus, Petrarca, Edward Lear, Janus Pannonius, de Nick Cave is helyet kapott: új, friss hangon szólaltatva meg e régi ismerősöket.
