 |
Oroszok a magyar irodalomban
Bozóki András kulturális miniszter Pro Cultura Hungarica kitüntetést ad át a XII: Budapesti Könyvfesztivál megnyitóján Szereda Vjacseszlav Tyimofejevics és Voronkina Tatjana Joszifovna műfordítóknak.
Szereda Vjacseszlav Tyimofejevics történész, hungarológus, műfordító - 1951-ben született Nyizsnyij Tagilban (Szverdlovszk megye). A Leningrádi Állami Egyetem bölcsészkarának magyar nyelv és irodalom szakán végzett 1974-ben, majd levelező aspiráns volt a Tudományos Akadémia Szlavisztikai Kutatóintézetében, s azóta is itt tudományos munkatárs. Szakterülete a XX. századi magyar irodalom és kultúra története, Magyarország közelmúltjának története, a Szovjetunió II. világháború utáni Kelet-Európa-politikája.
Több mint 50 irodalomtörténeti tanulmányt tett közzé, a Kelet-európai irodalmak II. világháború utáni története (1995, 2001) című kétkötetes mű egyik társszerzője. 1982 óta közreműködik szerkesztőként, válogatóként különböző kiadók (Raduga, Hudozsesztvennaja Lityeratura, Novoje Lityeraturnoje Obozrenyije) magyar vonatkozású publikációinak előkészítésében. Közel 20 önálló fordításkötete jelent meg: Jókai Mór, Déry Tibor, Cseres Tibor, Kosztolányi Dezső, Gelléri Andor Endre, Krúdy Gyula, Gáll István és mások prózája, Spiró György és Göncz Árpád drámái. Nevéhez fűződik Bibó István munkásságának oroszországi megismertetése, több Lukács György tanulmányt fordított. Kiváló esszéfordító: Nádas Péter, Kertész Imre, Esterházy Péter munkáinak közreadásában is kulcsszerepe van. Jelenleg Esterházy Péter Harmonia Caelestis és Javított kiadás című könyveinek fordításán dolgozik, amelyből már jelentős visszhangot kiváltó részletek jelentek meg.
Történészként az utóbbi másfél évtizedben alapvető kutatásokat indított el oroszországi levéltárakban a kelet-európai diktatúrák keletkezésének dokumentálására, a régió politikai válságai, konfliktusai körülményeinek feltárására, különös tekintettel az 1956-os magyar forradalomra. E tárgykörökben számos cikke és publikációja látott napvilágot: olyan, nagy történettudományi jelentőségű forráskiadványokban vett részt, mint a Hiányzó lapok az 1956-os magyar események történetéből (magyar nyelven, 1993), Döntés a Kremlben, 1956 (magyarul, 1996) az SZKP KB elnökségi jegyzőkönyvei Magyarországról, A Szovjetunió és az 1956-os magyar válság (oroszul, 1998), Beszélgetések a Lubjankán. Lukács György vizsgálati anyaga. Adalékok egy filozófus életrajzához.(oroszul 1999, 2001, magyarul, 2002). Rendkívül jelentős tudományszervezői, ill. fordítás- és kiadványszervezői tevékenységet végez: tagja a Nemzetközi Hungarológiai Társaság Végrehajtó Bizottságának, állandó kapcsolatban áll magyar kiadókkal, folyóiratokkal, irodalmi személyiségekkel.
Kitüntetései: ARTISJUS-díj (1988), a Szovjetunió Kulturális Minisztériumának oklevele (1989), Millenium-emlékérem (2001), kétszeres Füst Milán-díjas (1992, 2000), Nagy Imre emlékérem (1998)
Voronkina Tatjana Joszifovna műfordító - 1931-ben született Moszkvában, itt is élt mindig, kivéve a II. világháború időszakát, amikor szüleivel, akik tisztviselők voltak, Sztálingrádba evakuálták. 1954-ben végezte a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen szlovák nyelv és irodalom szakát, ahol magyar nyelvet is tanult. A levelező aspirantúra befejezése után, 1958-tól az Inosztrannaja Lityeratúra (későbbi nevén: Progressz) kiadó szerkesztőségében dolgozott a magyar irodalom bibliográfusaként, majd szerkesztőjeként 30 éven át, nyugdíjba vonulásáig. 1960-ban töltött először fél évet Magyarországon egy kulturális csereprogram keretében, azóta több mint félszáz kötetnyi magyar irodalmat fordított, segítette megjelentetésüket, és fáradhatatlanul dolgozik ma is fogadtatásuk előkészítésében, tömegkommunikációs népszerűsítésében. Minden megjelenő kötetéhez maga szervezi a könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, járja a könyvtárakat, iskolákat. Azáltala fordított kötetek között megtalálhatók a magyar klasszikusok éppúgy, mint a kortárs irodalom képviselői: Jókai Mór, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc, Gelléri Andor Endre, Németh László, Örkény István, Fejes Endre, Galgóczi Erzsébet, Illés Endre, Szabó Magda, Szabó István, Fekete István, Lengyel József, Rejtő Jenő, Kányádi Sándor. Nemcsak fordítóként, hanem tanácsaival is segítette az első korszerű magyar intellektuális kalauz, Bart István Oroszoknak magyarokról című, most megjelenő művét. Legújabb munkája az orosz irodalmi életben is jelentős esemény: most lát először napvilágot oroszul Illyés Gyula Oroszország, 1934 című irodalmi naplója a szerző korabeli fotóival.
Kitüntetései: "A szocialista kultúráért" (1975), a Munka Érdemrend arany fokozata (1982), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997), az Oroszországi Föderáció Kulturális Minisztériuma által alapított, életműveket elismerő Artiada-díj (2002), kétszeres ARTISJUS-díjas.
|
