 |
című regényének ítélte oda az idei Magyar Irodalmi Díjat. Az elismerés minden évben a legjobbnak tekintett szépirodalmi művet illeti, összege a magyar irodalmi díjak közül a legnagyobb, ötmillió forint. A Magyar Irodalmi Díjat 2003 február 10-én délután 5 órakor Göncz Árpád, az alapítvány elnöke adta át Rakovszky Zsuzsának a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A laudációt Angyalosi Gergely irodalomtörténész mondta el, aki hangsúlyozta, hogy A kígyó árnyéka esetében a regényíró lépett elő a lírai költő árnyékából, ahol eddig észrevétlenül húzódott meg. Angyalosi szerint a regény "átrendezi a mai magyar próza egyik hangsúlyos és jelentős műveket felvonultató vonulatát, amelyet fiktív történelmi regénynek nevezhetnénk, és új távlatokat nyit az irányzatban."
A Magyar Irodalmi Díjat a Magyarország Európában Alapítvány 2000-ben hozta létre, és a tíz alapító vállalat a köztársasági posztról éppen leköszönő Göncz Árpádot tette meg az alapítvány elnökének annak munkássága iránt érzett nagyrabecsülésből. A díjat először Esterházy Péter kapta meg. Tavaly a díj megítélése balul sikerült, ugyanis az elismert esztétákból, szerkesztőkből és irodalomtörténészekből álló zsűri megosztva ítélte Balla Zsófia Bodor Ádámmal készített interjúkötetéért és Szilágyi István Hollóidőjéért, de Szilágyi a megosztott díjat nem fogadta el.
*
Kapcsolódó cikkek:
Kiss Noémi: Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
A könyv szintén szimbolikus szerkezetbe rendeli a női szereplőket, akik Rakovszkynál tevékeny szereplői, sőt főszereplőivé válnak a könyvnek: szolgálóleányok, grófnék és nyárspolgárok, valamint boszorkányok. Tulajdonságaikra nézve ezek a nők a társadalom szemében durva, képmutató, kegyetlen feleségek, kurvák vagy cselszövő tudósok. Szinte nincs is úgymond pozitív hős.
"Ha nem csupán a képek és metaforák mesterművének tartjuk A kígyó árnyékát, akkor mindjárt elérkezünk a referenciákhoz. Tér és idő mindvégig meghatározott. A könyv két város térképen játszódik, Lőcsén és Ödenburgban [Sopron]. A történelem viharai, Botskai, a pápisták és a lutheránusok harca, a törökök és a Habsburgok fenyegetései éppúgy írják a regényt, mint a személyes emlékezet.
A két világ átjárja egymást, mint álom és valóság. Jelölő és jelölt. Ursula Binder álmai előrevetítik a későbbi eseményeket és nem is mindig különbözteti meg a "szerző" álmait a valóságtól. A regény ezért nemcsak önvallomás, hanem a tizenhetedeik századi okkultista és magnetikus ismeretszerzés könyve. Rakovszky anyaga széles metaforikus és szimbolikus anyagot mozgat, mondhatni az egész tizenhetedig század kulturális emlékezetének felnyitása történik meg könyvében. Ennek a régiességet imitáló, jelölő nyelvnek azonban még erősen a mítosz és az írás szoros kapcsolatának metaforáin belül kellett megszületnie. "
|
