A XVIII. századi bulvárhős
A világ legegyszerűbb trükkjével vezeti fel Werner Fuld Paganini-könyvét az érdeklődést felcsigázandó: az első tíz oldalon távirati sebességgel elmesél egy haláli történetet, amely egyrészt arról beszél, miképpen vándorol egy holttest rejtekhelyről rejtekhelyre, másrészt arról, melyik (egyházi) hatalmasság miképpen kívánja lenyúlni a Paganini-vagyont. A győzelem azonnali: legyen szó bárkiről, a hatalmasok tesznek, amit akarnak, ezt itt Közép-Európában azonnal megértjük. Nem kell hozzá külön kézikönyv.
Persze az ügy cifrább. A mesternek kijut rendesen addig is, amíg az illetékes papok harminchat évnyit vágyatták a megszentel sírhelyre. A legenda szerint - amely a sikertörténetet éltette (túl azon, hogy hegedűvirtuóz) - Paganini kibelezte valamelyik szeretőjét, egyik zsigeréből készíttette a g-húrt, de előbb eladta lelkét az ördögnek. Végül úgy engedik unokájával eltemettetni, hogy az örökségből visszaszolgáltatta mindazt a pénz, amit valamilyen formában az egyháztól vett fel. Az egészhez képest nem sok, csak az ár túlzott kissé.
Paganini Genovában született. Egy XVIII. századi tengeri kereskedőváros olyan, amilyen. Fuld folyamatosan nagy nevekkel rakja körül mondandóját, idézetekkel építi a borzadályos helyszínt, a történelmi hátteret. A felvezetőben Maupassant, később Charles Dickens, nevek végig, akiket ismerünk, vagy nem. De mint egy irodalomtörténészhez illik, levélrészletek váltják a korabeli idézeteket.
A könyv egy szupersztár életéről szól. Egy korabeli Mick Jagger, vagy a keleti hagyományoknak megfelelően Viszockij. Botrányok, eltűnések, alkati extravagancia, (apja által kipofozott) extra hozzáértés, különlegesség, legenda, zenész irigyek elképesztő agyalmányai, amelyet egy-egy másik zenész hitelesít. A recept kész, mai is így születik a sztár, illetőleg mostanában a szakmai hozzáértést, az azzal való robotot kiemelik a hozzávalókból. Mert Paganini valami olyat tudott (ha a nők a nyílt koncertszínen aléltak el, ez nem is kérdés), amit más aligha abban a korban. A megfejthetetlen misztériumnak köszönhette, hogy ő a nyomtatott sajtó deklaráltan első valóvilág-hőse. Ha a napi bulvárral olvasó eddig eljutott -
A körülötte születő homályt fokozta, hogy legtöbb művét nem adta ki, a zenetörténészek szerint komponistaként középszer, lehet, tisztában volt vele. És hogy titokban alkalmazta a 17. és 18. században sűrűn használt húrelhangolást, amellyel érthetetlen fogásokra nyílt alkalma.
A kötet Paganini halálával kezdődik, halálával végződik. Közte egy művészember élete a nőkkel (a nőkről igen szemérmesen és sejtetően beszél Fuld, coitus alig); a betegségekkel (a betegségekről, szifiliszről, higanykúrákról és érvágásokról, az egész korabeli orvosvilágról színesen, élvezettel beszél Fuld); a pénzcsinálás technikáinak felismerésével - na erről hosszabban.
Paganinit a világ fösvénynek tartotta, mert rendszerint lerobbant, ha segélykoncertet kellett adnia. Nem bírta a gyomra. És ekkor a sajtó ráugrott. A sajtónak akkoriban is voltak éles eszű gazdái voltak. Bizarr, hogy az élet mennyire nem változik: a királyok, hercegek és grófok éppen úgy elvárták a jótékonykodást, a téglajegy vásárlást (A Nemzetihez), az árvízkárosultak segélyezését az általuk osztott alamizsnából kétszáz éve, mint ma, és vélhetőleg holnap.
Paganini fösvény volt. Kétségtelenül. Azt mondja a pálya végén, hihetetlen, mit kellett kiállnia "nevetségesen kicsiny zsoldért" az udvarban. Ja igen. Udvari zenefőnökként is működött, testőrkapitány is Napóleone Elisa hercegnő udvarában. A kor Napóleon kora. Többek közt. Ő az a hercegnő, aki a budoárjában húzatta Paganinivel, és annyira elégedett volt, hogy azonnal kinevezte testőrkapitánynak.
Fuld maga összefoglalja a 21. fejezetben, mi ez és hogyan értsük: 1828: Wöhler Berlinben megalkotja a szerves kémiát, Humboldt az első földrajzi kutatótársaságot; szabadalmaztatják az első gőzautót differenciálművel, megalakul az első gőzhajógyár, elindul az első menetrend szerinti omnibusz - eközben a bécsiek (sógorék) azt hitték, a hegedűművész: Niccoló Paganini a Sátán fattya. Komolyan. A szó szoros értelmében. Szerencsés ember, hogy nem indult tovább keletre, mint azt tervezte.
(Werner Fuld: Az elátkozott Paganini; Európa Könyvkiadó 2004. 2200 Ft.)
http://www.ujkonyvpiac.hu
|
