Sarusi Mihály író alföldi származása ellenére - vagy éppen azért - a borok értője és szerelmese: ennek szeretett volna hangot adni, amikor több évtizedes, a borral kapcsolatos tapasztalatait egy elbeszélésfüzérben vetette papírra. "Szellemi borlovagként nyargaltam, időként előfordult, hogy le is pottyantam" - mondta a szerző legújabb, Pinceszer című kötetének bemutatóján a Rátkai Klubban. Az ízes nyelven és sokszor igen humoros, a vidék minden báját megidéző stílusban írt elbeszélések nem csak a különböző borokat minősítik, de sokat elárulnak az adott vidékről és lakóiról is. "Előbb csak pimpósodik a borocska - ez a pimpós bor. Majd savanyodik - ez a savanya bor (túl azon, hogy az úgynevezett, vagyis szaknyelvi száraz nem egyéb, mint savanya az ókortól fogvást, hogy a másik meg édes legyen.) Előfordul kutya savanyú változata is - mind az egyszerű, amúgy hibátlan bornak, mind az ecetesedő bornak. Végül, mire teljesen kikészítette magát, ecet a lelkem. Borból lévén, mi más lenne, borecet" - írja Sarusi Mihály Borecet című "beszélyében". A felhőtlenül incselkedő, a borisszák világát közvetlenül megidéző könyv amellett, hogy érdekes és humoros anekdotákkal szolgál, hasznos megállapításokat tesz az egyes borfajtákról is, így félig szórakoztat, félig tanít.
A szerző csopaki szőlősgazda apósától tanulta el a bor csínját-bínját, és meggyőződése, hogy Csopakon a világ egyik legjobb bora terem. "Nem értek a szőlészethez-borászathoz, de leírtam mindent amit átéltem" - mondta. A könyvben természetesen nem csak a kellemes, hanem a kevésbé felemelő élmények is helyet kaptak, így születtek a "rusnya borok útján" megéltek lenyomatai. "Akinek ez az élete, nem tesz lőrét a vendég elé" - írja egy helyen. A kötet tulajdonképpen a szerző korábbi csavargó-köteteinek, a Vagabundkorzóknak a folytatása, hiszen itt is egy színes, kalandos körút élményeiről olvashatunk - csak éppen az író ezúttal borban utazik.
