Rushdie Magyarországon

November 28-án két napra Magyarországra érkezik az indiai születésű brit író, Ahmed Salman Rushdie, akire mohamedán vallási vezetők kimondták a fatvát, ezért többnyire titokban él és utazik. Rushdie a világirodalom egyik szupersztárja, számtalan rajongóval és nem kevés ellenséggel. A közelmúltban, amikor Erzsébet királynő lovagi címet adományozott neki, komoly tüntetéssorozatra került sor az arab világban. Az író a nemzetközi politika és nyilvánosság ismert és elismert véleménynyilvánítója, az összes nagyobb politikai és irodalmi lap állandó szerzője.

 

 

Salman Rushdie életműsorozatát most indítja el az Ulpius-ház Könyvkiadó. Budapesten szállása a Gresham-palotában lesz, és itt zajlik majd kétnapos programja nagy része is. A közönség november 29-én 16 órakor a Mammut Libriben tartandó dedikáláson találkozhat a világhírű szerzővel.

 

  
Salman Rushdie 1947. június 19-én született Bombeyban, gazdag muzulmán családban. Szülei nem sokkal születése előtt telepedtek át Bombeyba a vallási csatározásokkal terhes Kasmírból. Apai nagyapja urdu költő, apja Cambridge-ben nevelkedett üzletember volt. Szülei hívő muzulmánok voltak, de gyermekeiket liberális szellemben nevelték. Rushdie-t tizennégy éves korában Angliába küldték tanulni. 1964-ben megkapta a brit állampolgárságot. A híres cambridge-i King's College-ban történelmet hallgatott. Miután 1968-ban diplomázott, visszatért szüleihez, akik közben az 1964-es indiai-pakisztáni háború idején a muzulmánokat ért atrocitások miatt a pakisztáni Karacsiba települtek át. Rövid ideig a pakisztáni televíziónak dolgozott, de felháborította a pakisztáni cenzúra, és inkább visszament Angliába. Egy évig Londonban színészkedett, majd 1971-től 1981-ig reklámszövegíró volt. 

 

 

A hetvenes évek elején kezdett írni. Első regénye, a Grímusz 1975-ben látott napvilágot. A cím a perzsa mitológia mitikus madarának, a Szímurgnak az anagrammája. A regény főhőse, Szárnyaló Sas, az axona indián a halhatatlanság birtokában keresi az élet értelmét, kontinenseken és korokon át üldözi a címszereplő Grímuszt, mert az a halhatatlansággal megajándékozta ugyan, de a békés öregedés titkával már adósa maradt. Rushdie e mágikus hatású, gyönyörű meséje későbbi műveihez hasonlóan tobzódik a szájhagyomány, a mitológia, a vallás, a "fantasy" elemeiben. 

A nagy áttörést pályáján következő regénye, az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei hozta meg számára. A regénnyel Rushdie elnyerte a Booker-díjat. A cím arra az ezeregy gyermekre utal, akik India függetlenné válása után, 1947. augusztus 15. első órájában születtek, de a gyermekhalandóság miatt kilencéves korukra csak 580-an maradtak. A túláradó gazdagságú nyelven írt mű India történetének allegóriája: a Bombayban játszódó történet főszereplője, az ezer gyermek egyike, Szalím Szinai az indiai történelem allegorikus megfeleltetéseként szerepel. 

 

 

1983-ban látott napvilágot a Pakisztán történelmét feldolgozó tanmeséje, a Szégyen. 1988-ban jelent meg negyedik regénye, a Sátáni versek, amit követően az iráni iszlám vallási vezetők fatvát, azaz egyházi átkot mondtak ki Salman Rushdie-ra. Ez tíz éven át szó szerint halálos fenyegetést jelentett a szerzőre és mindenkire, aki részt vett a mű nyilvánosság elé kerülésében.

 

A kötet kiinduló motívumául apokrif Korán-részletek szolgáltak. A regény óriási felháborodást váltott ki a muzulmán világban. Sokan Mohamed próféta szentségtörő paródiáját látták a Sátáni versekben. A muzulmán közösségek világszerte tiltakozó tüntetéseket szerveztek, amelyek több halálos áldozatot is követeltek. A könyvet az indiai kormány szinte azonnal betiltotta, a felháborodott hívők sok helyen nyilvános könyvégetéssel tiltakoztak. 1989-ben az iráni Khomeini ajatollah 1,5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Rushdie azóta inkognitóban él, 1993-ig egyáltalán nem mutatkozott nagyobb nyilvánosság előtt. 1998-ban az iráni kormány visszavonta a halálos ítéletet, de Rushdie még ennek ellenére sem érezheti magát biztonságban. 

 

 

A kényszerű bujkálás idején, védőőrizetben írta az 1990-ben megjelent Hárún és a Mesék tengere című, gyermekeknek szóló meseregényét, amelyben a szanszkrit elbeszélésirodalom és az Ezeregyéjszaka világa pazarul keveredik a nyugati narratív hagyományokkal. Rushdie 1991-ben jelentette meg az Imaginary Homelands 1981-91 (Képzelt szülőföldek, 1981-91') című esszékötetét, 1994-ben pedig a Kelet, nyugat című novelláskötetével jelentkezett. A kilencvenes években két regénye jelent meg: A mór utolsó sóhaja (1995), Talpa alatt a föld (1999). A Fúriadüh 2001-ben látott napvilágot. Új könyve Sálímár bohóc címmel novemberben jelenik meg. 

 

Salman Rushdie neve az idők során komoly irodalmi védjeggyé vált, az a könyv, amihez ajánlást ad, szinte azonnal elnyeri a közönség és a szakma szimpátiáját. Az író számos nemzetközi zsűri és bíráló bizottság tagja. 

 

 

Háromszor nősült. Két fia van, első házasságából való fia, Zafar 22, harmadik házasságából származó fia, Milan 5 éves. 2000-ben elhagyta harmadik feleségét. Jelenleg Padma Lakshmi modellel él New Yorkban.