(MTI) - A Bombayben született Salman Rushdie családjában a vagyon és a kultúra szerencsésen keveredett: apai nagyapja urdu költő, apja Cambridge-ben végzett üzletember volt. Így érthetően nagy gondot és nem kevés pénzt fordítottak Salman Ahmed neveltetésére, s noha a szülők hívő muzulmánok voltak, gyerekeiket liberális szellemben nevelték.
Rushdie 1961-től az előkelő angliai Rugby Schoolban tanult, majd 1965-től a cambridge-i King's College-ban hallgatott történelmet. A diploma megszerzése után visszatért Pakisztánban élő szüleihez, s a karacsi televíziónál kezdett dolgozni. A cenzúra miatt azonban visszautazott Angliába, ahol Kenningtonban színészkedett, majd 1971-től tíz éven keresztül az Ogilvy and Mather and Ayer Barker cégnél volt reklámszövegíró.
1975-ben jelent meg Grímusz című regénye, amelyben mesterien keverednek a mese, a fantasztikum, a mitológia elemei és a humor is. Az igazi áttörést csak következő regénye, az 1981-es Az éjfél gyermekei hozta meg számára. A cím az India függetlenné válása után, 1947. augusztus 15. első órájában született 1001 gyermekre utal. A páratlanul gazdagon hömpölygő művet a modern India allegóriájának tekintik, s sokan Rushdie legsikerültebb regényének is tartják. Elnyerte érte a rangos Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. Nem mellesleg, Indiában a Nehru-Gandhi-dinasztia elleni támadásnak tekintették a regényt, s Indira Gandhi perrel is megfenyegette az írót.
Következő műve, a Pakisztán történelmét feldolgozó, olykor mulatságos, olykor megrázó Szégyen szintén siker volt, bár egyesek nem nézték jó szemmel, ahogyan hőseiben Zulfikar Ali Bhuttót és Ziaul Hakk tábornokot ábrázolta. Rushdie művészete, mágikus realista regényei már ekkor megosztották a közönséget, de a Sátáni versek igen heves fogadtatására senki nem számított. Az apokrif Korán-részleteket kiinduló motívumul választó, hamisítatlan Rushdie-próza 1988-as megjelenése után szinte azonnal tömeges felháborodást váltott ki a muzulmán világban. 1989. február 14-én Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője istenkáromlás és az iszlám vallás megsértése miatt fatvát, halálos kiközösítő ítéletet hirdetett az író ellen, s felszólította a világ muzulmánjait Rushdie kivégzésére. Az író a Scotland Yard védelme alatt elrejtőzött Angliában, állandóan váltogatva a lakhelyét, s hosszú évekig nem is mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az indulatok annak ellenére sem csillapodtak, hogy Rushdie 1990-ben egy tanulmányában bocsánatot kért: a regény japán fordítóját megölték, az olasz fordító és a norvég kiadó ellen pedig merényletet kíséreltek meg. 1998-ban az iráni kormány visszavonta a fatvát, de a radikális iszlám mozgalmak továbbra is életben tartják az író elleni fenyegetést.
A 2000 óta New Yorkban élő író a kényszerű rejtezés ideje alatt sem pihent, sorra jelentek meg esszéi és kritikái, s a regényírással sem hagyott fel. 1990-ben meseregénnyel jelentkezett: a Hárun és a mesék tengere az Ezeregyéjszaka világát idézi. 1994-ben Kelet, nyugat címmel novelláit, majd egy évre rá A mór utolsó sóhaja című regényét adta közre. Ezt 1999-ben az amerikai rockzene Indiára tett hatását feldolgozó Talpa alatt a föld című regénye követte, 2001-ben látott napvilágot a Fúriadüh című regénye, amelyben új otthona, New York nyüzsgő, tarka, lüktető élete elevenedik meg.
Munkásságát számos irodalmi díjjal és kitüntetéssel ismerték el, s több társadalmi és nemzetközi irodalmi szervezet tagjai közt tudhatja, 2004-2006-ban az Amerikai PEN Club elnöke is volt. Az író 2004-ben nősült negyedszer, felesége, Padma Lakshmi ismert indiai modell és színésznő. 1998-ban Rushdie a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, s ekkor a Budapest Nagydíjat is megkapta.
