Az erdélyi magyar irodalmi prérin nem új keletű a műfordítás jelensége. Ez a fajta irodalmi hagyomány már a rendszerváltás előtti időkben virágzott, több antológia, önálló kötet látott napvilágot. Manapság sem ritka, hogy a román irodalmárok műveit magyar nyelvre ültetik át, román alkotók is szívesen fordítanak magyarra.
Ioan Grosan
Ioan Grosan dráma- és prózaíró publicista a Román Írószövetség Debüt- és prózadíjas alkotója olyan témát boncolgat kötetében, mely úgy a román, mint a magyar ember számára érdekes gondolat. Lakatos Mihály író szerint a könyv sience fiction köntösbe öltöztetett, vitriolos tollal megírt politikai, társadalmi szatíra, rejtői-mikszáthi derűvel vonultatja fel és figurázza ki nem csak az emberi gyengeséget, esendőséget, hanem XXI. századi politikai, társadalmi berendezkedésünket, miközben gondolkodásra, alaposabb önvizsgálatra serkent.
Hogy ez mennyire igaz, a műfordító által felolvasott szemelvényekből is kiderült. Irónia, humor, gyors fordulatok, példátlan emberábrázolás jellemzi a felolvasott A román nő tartása-részletet is. Megtudjuk, hogy a regény 2084-ben játszódik, amikor a nagyhatalmak úgy döntenek: Romániát fokozatosan, megyénként csatolják a NATO-hoz. Legutoljára a moldvai Vaslui és az erdélyi Szilágy megye maradnak, amelynek prefektusai mindent bevetnek, hogy ők nyerjenek. Találkozunk prostituálttal, felső vezetővel, a nép lányával, románnal, magyarral, orosszal, gagauzzal, az író pedig senkit sem kímél, mindenkit módjával kifiguráz.
A közönségnek látható mód nagyon szimpatikus volt a regény, ám a szórakozató és humoros írói megoldások mellett elgondolkodtat, rávilágít emberi gyengeségünkre, esendőségeinkre is.
Kiderült: Lakatos mindössze fél év alatt fordította le a vaskos kiadványt, a munka pedig kellemes szórakozás volt, élvezte Grosan stílusát. A könyv írója ugyan nem értette a magyar nyelvet, de elmondása szerint a magyar olvasókból is ugyanolyan reakciókat vált ki, mint a románokból, ezt alapul véve valószínűleg a műfordítás is jól sikerült - magyarázta.
A beszélgetés további részében a műfordítás témát boncolgatták. Grosan sajnálattal állapítja meg, hogy a román alkotók a műfordítások hiánya miatt keveset tudnak a magyar, bolgár, szlovák, cseh nép irodalmáról. Orbán János Dénes költő, az Erdélyi Híradó Kiadó igazgatója elmondásából azonban az derült ki, hogy úgy az erdélyi magyarok, mint más kisebbségben élő magyarok sokat fordítanak, így a magyar irodalom gazdagabb műfordításban. Ugyan kevesebb a román író, aki magyar műveket ültet át románra, de azért akad néhány kiváló fordító is - fűzte hozzá.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a magyar nyelv hasonlít az ógöröghöz, a franciához, flexibilis, úgy rövid, hosszú szótagok, mint hangsúlyváltó szótagok szerepelnek egy magyar versben. Igazán jó fordítást csak olyan valaki tud készíteni, aki alkotó ember, tulajdonképpen a műfordító foglalkozás önmagában nem létezik- szűrődött le a beszélgetésből.
Lakatos Mihálynak könnyű dolga volt Ioan Grosan regényével, hiszen nem csak író, nagyon jó humorista is, így egymásra talált a két alkotó ember stílusa.
A beszélgetésből az is kiderült, a Vaslui megye a NATO-ra gyúr című mű tulajdonképpen egy balkáni mikrokozmoszt mutat be. Grosan szerint olyan témákról, amelyek a keleti világból ihletődnek, könnyebb jó műalkotást létrehozni, ez nem csak az irodalom, a képzőművészet, hanem a filmek tekintetében is igaz. A könyvvel a kolozsvári bemutató után Székelyudvarhelyen is találkozhattak az érdeklődők.
