Simone de Beauvoir francia író és filozófus a XX. század egyik legmeghatározóbb gondolkodójaként vonult be a köztudatba: a feminizmus egyik fontos alakjaként számon tartott írónő olyan művekkel gazdagította az irodalmat, mint a 18 éves korában írt Egy jó házból való úrilány emlékei, vagy a világsikert eredményező 1949-es A második nem. Simone de Beauvoir mai arcát munkásságán túl a Jean-Paul Sartre filozófushoz fűződő élettársi kapcsolata is árnyalja: az írónőt általában vele mérik össze, kettejük kapcsolatának tükrében próbálva levonni a konzekvenciákat. Daniéle Sallenave író és fordító, egyetemi tanár, a Renaudot-díj egykori nyertese és a Femina-díj zsűrijének tagja csütörtök este a Francia Intézetben mutatta be Castor de guerre ("Harcias hód") c. könyvét, melyben Simone de Beauvoir személyiségét idézi az olvasók elé. Az írónő elmondta: eredetileg biográfiát akart írni, de végül inkább a filozófus memoárjait vette górcső alá. "Ennek a könyvnek a megírása egy felfedezőút kezdete. Amit érdemes megtanulni tőle, hogy mindent tegyünk meg, ami lehetőség megadatik számunkra, de senki ne diktáljon az életünkben" - tette hozzá. Rámutatott: könyvének alanya nagyon ambivalens érzelmeket váltott és vált ki a mai napig; sok támadás érte, amikor idősebb korában addigi világképével ellenkezőnek tűnő kijelentést tett: "Becsaptak". Pedig ez a szó nem az addigi élet kudarcát, hanem a monumentális tervek megvalósulatlanságát, vagy legalábbis redukálódását jelentette.
Az ellentmondásokkal teli életmű cáfolataként láthattuk a Francia Intézet estjén Madeleine Gobeil 1967-ben készült dokumentumfilmjét, amely Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre életének egy szeletét mutatja be. A film már csak amiatt is kuriózumnak számít, mert a művészpár ezelőtt senkinek sem engedett bepillantást ilyen módon magánéletébe és legbelső gondolataiba. A filmben velük együtt járhatjuk végig azokat a helyeket, ahol laktak, de munkaszokásaikba is betekinthetünk. Az akkor 36 éve sülve-főve együtt lévő párról megtudhatjuk például, hogy minden nap pontban 4-kor egy kávézóban találkoznak, és órákon át vitatkoznak, beszélgetnek egymással. A kanadai Madeleine Gobeil 15 évesen kezdett el levelezni Simone de Beauvoirral, amely idővel szoros barátsággá alakult. A felvételen még nagyon fiatal Gobeil csillogó szemekkel és lelkesedéssel faggatja interjúalanyát, a feminizmuson és az értelmiség szerepén túl pedig a hatvanas évek díszletszerű világa is szerves részét képezi a filmnek. A már idős hölgy meghatva jegyzi meg: "A 15 éves kislány szenvedélye még mindig él bennem Simone de Beauvoir iránt".
