Sisso: Újraindul a Modern Könyvtár

   
   Az irodalom visszavár jelmondattal indította útjára év végén az Ulpius-ház a Modern Könyvtár sorozatát, mintha ügyes kiadói húzással el akarná oszlatni azt a téveszmét, hogy itt nem egy bestseller gyárról van szó, amely az olvasottsági mutatók mámorában táncol az irodalom sírján. Hát most egy életvidámnak ugyan nem mondható, de minimum abszurdan humoros, társadalomkritikus szériát adtak ki fiatal kortárs nemzetközi irodalomból, és ezzel mindenképpen hiányt pótolnak.
   
   Nem vénlány regények, nem lektűrnek álcázott szexuális tanácsadások, vagy fiatal szenvedélybetegek onanizálásai a lét felszínén, nem bizony, hanem újkiábrándult Salingerek, trendfeltáró, fogyasztói társadalmat kritizáló, ökölbe szorult tollú filozófusok és optimista Kafkák. Annak, aki nem olvas külföldiül, és szeretné megismerni mi van a nagyvilágban huszonéves fronton, a jelen magyar és nemzetközi, koncepciótlan, nosztalgiába menekülő, amerikát majmoló, a formát nem ismerő, vagy éppen a billentyűzetek extra elszabadulásán kívül semmit nem tartalmazó maszlaggal szemben. Most talán lesz esélye az olvasni már tudó magyar fiatalnak, hogy felfedezze mi van a nyúlon és Terézanyun túl.
   Az eredeti, groteszk, extravagáns sorozat arculat egy húszéves svájci grafikus alkotása és munkái remekül klappolnak, ahhoz az egyelőre négy kötethez, ami ebben a sorozatban most megjelent és, amit majd szépen sorra megvizsgálunk.
   
   Kezdjük Donald Antrim Pszichoparti a palacsintázóban (The Verificationist) című regényével, amelynek a többi művel egyetemben már az alaphelyzete is bizarr. De később sem lesz kevésbé hajmeresztő.