Január 12-től a Spanyolnátha nevű webes folyóirat legújabb, HIDEG_LELÉS című számában az alábbiak olvashatók, nézhetők:
Czapáry Veronika, Lapis József, Merényi Krisztián, Onagy Zoltán prózái
Bajtai András, Györffi Réka, Halmai Róbert, Király Levente, Magolcsay Nagy Gábor, Novák Valentin, Posta Marianna, Rácz Tamás, Réti Gábor, Sütő Csaba András, Szabó Anita, Szalai Zsolt, Szenti Ernő, Török-Szofi László versei
Tandori Dezső rajza
Henn László András fotói
Erika Burkart versei Cseh Károly fordításában
Franz Hohler és Max Frisch írásai Tatár Sándor fordításában
Gyimesi László recenziója Merényi Krisztián kötetéről
Bedecs László tanulmánya Tandori Dezső ?madaras? verseiről (részletek):
?A Tandori-költészetről kialakult kép legismertebb eleme vélhetően a lakásba fogadott madarakkal kapcsolatos. Ennek persze az is az oka, hogy 1978, az első ?madaras? versek megjelenése után tucatnyi regény mellett három igen terjedelmes verseskötet foglalkozott legnagyobb részt ezzel a kérdéskörrel ? sorrendben: A feltételes megálló (1983), Celsius (1984), A megnyerhető veszteség (1988) ? de a téma, mely már önmaga történetét is olvassa, az azóta megjelent kötetekben is markánsan jelen van. A nyolcvanas évek Tandori-költészetét meghatározó beszédmód két fontos kérdést vet fel: a szövegek óriási mennyisége az olvashatóság és a folyamatos írás, míg a tematikai keretek az önéletrajziság és a naplószerűség poétikai következményeinek problémáját. A kérdések súlyát jelzi, hogy mindkettő szemben áll az első két, ma már klasszikusnak tekinthető Tandori-kötet törekvéseivel, hiszen azokat épp a szűkszavúság, az elnémulás határán mozgás, illetve a tárgyias, fogalmi beszéd jellemezte. Tandori az Egy talált tárgy megtisztítása után látszólag felhagyott a hagyományos lírai keretek feszegetésével, mely az első két kötetben önreflexív módon a saját költői megszólalásának lehetőségeit is veszélyeztette. A poétikai változásokat szimbólumértékűen jelzi, hogy A mennyezet és a padló című harmadik kötet a Nyitó ? című verssel kezdődött, mely a korai verseknek az elhallgatásra kérdező sorai után mintegy nyitányává vált a költői beszéd parttalan, szinte vég nélküli és máig tartó áramlásának.
Az igazi, ?korszakos? fordulat azonban az 1984-es Celsius című kötetben veszi kezdetét, melyben Tandori meghirdeti a ?mindent, de mindet ezen a világon le kell írni, minden adatot? idézettel jellemezhető költői programját, mely még inkább felgyorsította a szövegtermelést, prózában és versben egyaránt. A költészete ekkortól kizárólag a hétköznapi események apró részleteire figyel, és ezeket végtelen pontossággal igyekszik rögzíteni. És a Tandori-versek beszélője innentől valóban mindent elmond a hétköznapjairól, mely történetesen a talált verebek és egyéb madárfajok gondozásának jegyében telik. A versek egységesnek tekinthető elbeszélője kitér arra is, hová ment aznap fűért, milyen fűféléket talált és mennyit, és hogy ezt hogyan mosta, szárította és tette biztonságosan fogyaszthatóvá, de elmondja azt is, mit látott útközben, és mit gondol a látottakról.
Körülbelül ezerötszáz oldalnyi vers foglalkozik közvetlenül a madarakkal kapcsolatos gyakorlati és érzelmi eseményekkel, és e hatalmas, ám kellően tagolt szövegmennyiséget valóban nem lehet megrendülés nélkül olvasni. A nyolcvanas évek Tandori-verseiben erőteljesnek nevezhető a szöveg érzelmi tartalmakat közvetítő alkotásként való elgondolása, melybe természetesen magától értetődően tartozik bele egy élettörténet reflexív fikciójának kiolvashatósága, mely a művek mögé egységes szerzői arcot gondolva feltenni sem engedi a nyelvek összjátékénak kérdését az egyes szövegekben, illetve ciklusokban vagy kötetekben. Fogarassy Miklós szerint, aki a példázatszerűség felől olvassa e verseket, a nyolcvanas években született, a madarakért hozott áldozatokat elbeszélő szövegek egy általános eseménysort világítanak meg, és ezáltal jelképként, mintaként működnek: ?Hogy mire? Pontosan aligha megválaszolható. Talán a szépre, a jóra, az igazra.?
A Spanyolnátha honlapja
