Február 27-én, hétfőn este hatkor Spiró György olvas fel a székesfehérvári Városi Képtárban (Oskola u. 10). Az íróval Pallag Zoltán költő, a helyi irodalmi lap, az Árgus szerkesztője beszélget majd, elsősorban a Fogság óta eltelt időszakról, hiszen a rendezvény címe: ?A könyv utóélete?. Az estet a Szépírók Társasága rendezi, a belépés díjtalan.
Spiró György rövid életrajza
1946. április 4-én született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar?orosz?szerb-horvát szakon diplomázik az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán szociológus-diplomát szerez 1972-ben. 1970?71-ben a Magyar Rádióban újságíró-gyakornok. 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense. 1975?77-ig, majd 1978-ban ösztöndíjas drámaíró és dramaturg a budapesti Nemzeti Színházban, 1981 és 1992 között dramaturg a kaposvári Csiky Gergely Színházban, 1992?1995-ben a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, 1990?1997-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1975 és 1998 között tagja volt a Magyar Írószövetségnek, melyből kilépett. A Magyar P.E.N. Club tagja. 1997 óta Széchenyi-ösztöndíjas. Budapesten él, két gyereke van.
Díjak: József Attila-díj (1982), Kritikusok díja a Csirkefejért (1987), Erzsébet-díj (1990), Déry Tibor-díj (1993), Madách Imre-díj (1994), Szép Ernő-jutalom (1997), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1998), Szépírók Társaságának díja (2002), Pro Urbe Budapest (2004), Szép Ernő-díj (2004), Dramaturgok díja az Elsötétítés c. drámáért (2004), Kritikusok díja a Koccanásért (2004), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje - polgári tagozata kitüntetés nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért (2005). (forrás: DIA)
A ?Nagy Dobás?
A Fogság hónapokig vezette a boltok eladási listáit, az írót és művét eddig nem tapasztalt médiaérdeklődés kísérte, hónapokkal később is sorra jelennek meg a recenziók, kritikák, esszék. Több díjat is kapott (Füst Milán, Palládium), feltehetően lefordítják német nyelvre, emellett hatrészes dokumentumfilm és készül belőle. Bizton állíthatjuk: a tavalyi év legnagyobb sikerű magyar regénye a Fogság volt. Bazsányi Sándor, Margócsy István, Takács Ferenc és Tarján Tamás kritikáinak összefoglalója a kultúra.hu-n.
?Én mindig kultúrában gondolkoztam?
?Eleinte csak lazán, rendszertelenül gyűjtöttem a forrásokat, de aztán elkezdtem olyan dolgokra gondolni, olyan összefüggéseket észrevenni, amelyek szerintem még senkinek sem tűntek fel; arra gondoltam, hogy ha nem fejezem be, akkor ezt nem írja meg senki. Senki sem kezelte komplex módon ezt a történetet. Akik ehhez a témához nyúltak, vagyis Jézushoz, a kereszténység kialakulásához, azok általában szűkebb merítéssel dolgoztak, mint én. Jézus vagy a szekták életét írták meg, vagy azt, hogy a kereszténység hogyan hódított, hogyan terjedt el ? de nem mentek bele mélyebben az egész Földközi-tenger térségének politikai, gazdasági és szellemi viszonyaiba. Amikor már nagyon sok anyagot összegyűjtöttem, és egyáltalán nem láttam, hogy mennyi van még hátra, akkor arra gondoltam: nem lesz még egy olyan őrült, aki ezt megcsinálja. És közben nagyon féltem attól, hogy földobom a talpam.? (Nagyinterjúnk tavalyról a szerzővel, a teljes cikk ITT.)
Az író honlapja ITT.
