STEFAN SIEGERT: MOZART, A MÁGIKUS MUZSIKUS

Irodalom

Nincs még egy olyan zeneszerző, akinek bűbájos, életörömtől duzzadó dallamait bő 200 év után is lelkesen hallgatjuk.
Mozart nem az arisztokrácia kénye-kedvére alkotott - számára persze sajnálatosan alig dolgozott megrendelésre -, hanem tudatosan és forradalmian a kisembernek, kora kialakuló polgárságának. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy a hatalmaskodó uraságot a színpadon legyőzze a szolga, mint a Figaróban vagy a Don Giovanniban.
Siegert, a szerző új képet rajzol (a szó szoros értelmében) az évezred zenei óriásáról, mert szellemes, szakértő írásán túl több mint 170 szatirikus karikatúrákkal illusztrálja a könyvet. Igyekszik megtisztítani a Mozart-képet attól, amit ráaggatott a 19. század rajongó képzelete. Ilyen az Amadeus név: Mozart soha nem nevezte magát így, nem volt efféle anyakönyvi bejegyzése, soha életében nem hívták Amadeusnak.
Milos Forman Amadeus-filmje tette először valamelyest helyére a hamis Mozart-kultuszt, amelyik nem ábrázolta a bécsi muzsikust álszent zenegépnek, sem egyértelműen szemérmetlen hollywoodi bohócnak.
Asbóthné Alvinczy Katalin
Képzőművészeti Kiadó
Dobi Ildikó
Szakfordító
A könyv alapjául szolgáló eredeti Mozart-levelekből kitűnik, hogy szerzőjük soha nem járt rendes iskolába, helyette ötéves kora óta a kiváló menedzser Mozart-papával járta a nagyvilágot, hangversenyezett királyi és főúri udvarokban. Az ifjú helyesírása egyszerűen rémes, szabadossága helyenként zavarba ejtő.
Amíg a zenéjében szintén új kifejezésmódot kereső Haydnt (mellesleg Mozart apai barátja, és többször hangversenyeztek együtt) még erősen érintette a barokk és a rokokó szelleme, ő is bevallja, hogy a jövő zenésze Mozart. A saját korában nála senki sem becsülte jobban Mozartot. Az ifjú Beethovennel való találkozásáról nem tudjuk, létrejött-e valóban. Beethoven egyébként már egy másik, romantikus korszak képviselője, amelyből Liszt és Wagner zenéje táplálkozott.
A kötet címlapja
Konstanzéról Mozart levelei bizonyítják, hogy boldogan élt vele együtt, imádta és féltékeny volt rá, örült neki, sőt minden gondolatát lefoglalta az olvasás és a komponálás mellett. Konstanzénak hálásnak kell lennünk - minden önzése és költekezése mellett -, hogy férje élő fogalmat alkothatott az operáiban szereplő hús-vér nőalakokról és a szerelem fontosságáról. Az ő későbbi életrajzírók mind férfiak voltak: könyörtelenül kikezdték, pedig állandó fürdőkúráinak bizonyára nemcsak testi, hanem lelki okai is lehettek. Valószínűleg árnyékban érezhette magát Mozart zsenije és a saját jelentéktelensége miatt. A mai napig nem tudjuk, tehetséges nő lehetett-e, vagy csupán gyatra háziasszony. Az, hogy a férje temetésén sem volt jelen, azért elég rossz fényt vet rá.

Ebben a könyvben újabb kutatások nyomán ismerjük meg Mozart halálának okát, azaz a kórképét. A Függelékben megtaláljuk a szerző irodalomjegyzékét; Mozartot a magyar irodalomban; lemezajánlót a Rózsavölgyi Zeneműbolt kínálatából; az előforduló zenei szakkifejezések magyarázatát, valamint időrendi táblázatot Mozart életéből, kiegészítve a magyarországi és külhoni, történelmi, tudományos és művészeti eseményekkel.
Siegert könyve éppen olyan, akárcsak a zene, amiről alkotója maga mondta: "minden ember számára alkalmas - kivéve annak, akinek nincs füle".

Fotó: Peti Péter