(MTI) - A neves amerikai író és a világhírű magyar származású fotóriporter a második világháború vége után két évvel, nem sokkal a vasfüggöny "leereszkedését" követően, 1947 júliusa és szeptembere között tett utazást a Szovjetunióban. Jártak Moszkvában és Sztálingrádban, Ukrajnában, Grúziában és a Fekete-tengernél. Tapasztalataikat - Robert Capa mintegy négyezer útközben készített felvételéből hetvennel együtt - A Russian Journal címmel az Egyesült Államokban 1948-ban megjelent kötetben adták közre.
A Park kiadó tájékoztatása szerint a Lukács Laura fordította magyar kiadás azért is számít különlegességnek, mert az angol mellett eddig csak oroszul - 1990-ben - jelent meg az Orosz napló.
 |
| Robert Capa |
A kötet tanúsága szerint már az is meglepte a baloldalinak, sőt sokszor kommunistának titulált amerikai írót és a haditudósítóként híressé vált fotóst, hogy egyáltalán beutazhattak a Szovjetunióba (amelyet Steinbeck következetesen Oroszországnak nevez, akkor is, amikor Kijevben vagy Tbilisziben figyelik meg a háború után éppen csak magához térő birodalom eszmélését).
Azzal bizonyára tisztában voltak, hogy csak azokat a városokat, területeket látogathatják meg, amelyeket vendéglátóik engedélyeznek, de ez is óriási információs és képanyagot jelentett éppen arról, amiről Amerikának és a világnak fogalma sem volt: az ott élő emberek mindennapjairól.
Bár 1947-ben már béke volt, valójában egyfajta háborús könyvnek is számít az Orosz napló, hiszen a szerzők lépten-nyomon szembesültek a második világháború pusztításával. Sztálingrádban például Steinbeck azt írta: "ablakaink törmelékhegyekre, darabokra tört téglára, betonra, porzó vakolatra néztek és a roncs borította tájon furcsa, sötétzöld fű tenyészett, az a fajta, amelyik, úgy látszik, mindenhol gyökeret ver a pusztulásban. Egy helyen ürgelyukra emlékeztető földhányás látszott, amelyből mindennap, korán reggel egy fiatal lány mászott elő.".
Az, hogy a nők egymással táncolnak, hogy falun cipőre keveseknek telik, nem működik a szállodaszobában a vízvezeték, a legegyszerűbb zöldségekből áll a vacsora, ugyanúgy megörökítődik a naplóban, minthogy a vendéglátók mindenütt órákig tartó hatalmas eszem-iszomokkal fogadják az amerikaiakat.
Kontrasztok könyve a napló: a szerény vacsorától a lakomáig, a fényes légi parádéktól a rémes állapotban lévő polgári repülőgépekig hatalmas ellentétek jellemzik, csakúgy mint magát a Szovjetuniót. Ellátogatnak az operába, Csajkovszkij szülőházába, piacokra, állami gazdaságba, és megfigyelik azt is, hogyan élnek - szinte fogolyként, hiszen minden lépésüket követték - a nagykövetségen luxus körülmények között lakó és dolgozó amerikaiak.
Az Orosz napló tele van humorral, őszinteséggel, megragadó képekkel, ám a szerzőktől távol áll a naivitás: tudják, hogy miközben ők írnak és fényképeznek, őket is fényképezik. Mindez azonban nem változtat azon, hogy sikerül megismertetniük az olvasót a háborús sebektől szenvedő Szovjetunió hétköznapjaival.
