Szabó Géza: Fűszálak közt könyvek (kolozsvári könyvnap))

   A nap valahol a kegyetlen hideggel kezdődik, hó nélkül persze, de legalább locspocs sincs. Az ember fia meg van hűlve kegyetlenül, de mese nincs, hétvégén be kell menni a szerkbe, fel kell pakolni az asztalokat, a számítógépet na meg a rengeteg dobozt a könyvekkel a tehertaxira, aztán kezdődhet az eksön. Zűrösen indul a dolog, a gondnok ugyanis nem tudja kinyitni a Tranzit Ház főbejáratát (a hátsó ajtót is csak üggyel-bajjal, onnan viszont nem lehet bejutni a jéghideg terembe). Közben megérkezik a Fűszál együttes néhány tagja, a képbe beugrik néhány hangszer, majd a két román csávó a hangosító szerkóval. Néhányan ajtófeltörést emlegetnek, gondnok ideges, velünk próbáltatja végig a kulcscsomókat.

   Tehetetlenül bámuljuk a plakátot, amely a "KORUNK KARÁCSONYI KÖNYVFESZTIVÁL"-ját harangozza be (óhatatlanul az jön elő: milyen közel áll a szó a sörfesztiválhoz!), fel-le sétálunk az elhanyagolt udvaron, fújjuk körmeinket. A ház fölött át lehet látni a rusnya nagy Román Kereskedelmi Bankra - BCR (arra ugye, amelyet az OTP nem vásárolhatott meg, fölöttébb érthető okok miatt), valahol elöl, a kapu alatt óriási szeméthegy, és meglepetés: itt, pont ilyen mocsokban, a lepattant ingatlan első traktusában Eckstein Kovács Péter szenátori irodáját reklámozza egy hirdetőtábla (igaz, ez csak a 2. számú iroda), és igen: átlátni a Fellegvárra, a zsinagóga falát pedig hátul az egyre koszosabb Szamos nyaldossa. Mert aki nem tudná: a Tranzit Házat Kolozsvár egyik zsinagógájában rendezték be (akár kissé odébb, de azok is a belvárosban: az Idea valamint a BBTE Judeisztika kara ugyancsak egy-egy zsinagógában működik).

   Végül behatolunk, gondnok bekapcsolja a kazánt, a teret több tucat ember népesíti be (egyelőre csak háziak, belsők). Mindenki pontosan tudja a feladatát: egyesek drótokat húznak ki, hangfalakat állítnak a terem sarkaiba, hangszereket hangolnak, székeket rendezgetnek, jön a kivetítő mütyür, a Korunk szerver-gépéről elindítjuk a képsort (könyvek, emberek, helyek, rendezvények, festmények, plakátok váltogatják egymást a falon), megelevenedik a tér, Fűszálék beletépnek a húrokba, unplugged zenét ígérnek, és igen: kiteregetjük a nagy terem két sarkában kiképezett standokon a könyveket. Aki megpróbálja megszámolni a címeket, belefárad a játékba, három-négy tucat kiadvány után ki nem hagyná abba?!

   És míg Balázs Imre József Korunk-szerkesztő (költő, irodalomkritikus) a rendezvény házigazdájaként bekonferálja a lassan szállingózó érdeklődőknek a programot, Fűszál Best Of-ot, Bogdán Zsoltot, Dimény Áront, Lászlóffy Aladárt, lap- és könyvbemutatókat (na meg óriási árkedvezményeket) ígérve, arra gondolok, hogy idén Kolozsvárott jártam már egy, illetve egy ilyen nagyméretű rendezvényen vettem részt, az E-MIL májusi jótékonysági gálaestjén, ahol (mintegy párhuzamosan a budapesti ünnepi könyvhéttel) a romániai magyar könyvtermést lehetett áttekinteni, Bukaresttől Kolozsvárig - Vásárhelyen keresztül.

   Az profi szervezésű, sikeres, teltházas rendezvény volt, de vajon milyen lesz a miénk? Eléggé erős vénájú könyvkiadói műhelyt épített-e ki a Korunk, hogy egymaga is egész napos könyvvásárt szervezzen? Milyen lesz a műsor?

   A nehéz gondolatokat az immár a Korunk házi együttesének számító Fűszál oszlatja el, hangolóként előadva Radnóti Bájolóját. Gyér a taps, ami érthető, hiszen a kora délelőtti órában kevesen vetődnek el a Tranzitba. Házigazda mindazonáltal nem várja az esetleg betóduló tömeget, hanem az előre bejelentett program szerint a decemberi, ünnepi Korunk-lapszámról kezd beszélni. Rendhagyó szám, ezt bárki megállapíthatja, már a borító és a belső kivitelezés, tördelési és nyomtatási technika is mutatja (nem beszélve a méregdrága krétázott papírról és a 124 oldal helyett 164-re sikerült terjedelemről), hogy itt valami másról - és máshogyan van szó. A tematika végképp töprengésre késztetheti a nagyérdemű olvasót: miként is van ez, kérem? Szóval ez az a bizonyos komcsi lap, a kis vörös? Akkor viszont mi közük az... arisztokráciához?

   Mert arról volna szó. Grófok, bárók, irodalomtörténészek, történészek vallanak erről a "témáról". Meglehetősen keveset tudunk erről a csoportról, a II. világháború után mintha kiestek volna a képből. Azelőtt a közélet nagyjai voltak, irodalmi rendezvényeket szerveztek (Helikoni Írótalálkozók), politizáltak, gazdálkodtak stb. "Egy fehér folt eltüntetése ez ismét a Korunk részéről. Ez lenne a mi hozzájárulásunk a 20. századi történelem újraírásához" - mondja BIJ. (Beszúrás: december 16-án Budapesten, az Írószövetség székházában Korunk-lapszámbemutató, díszes főúri társaság jelenlétében.)

   Rövid szünet, majd ürügy a versmondásra "A teremtmények arca" című 2002-es antológia. A Korunk az Olvasás Éve rendezvénysorozatába bekapcsolódva elkészítette a világ minden táján élő irodalmár munkatársai segítségével a 20. század tíz legszebb magyar versének listáját. A kiküldött körlevélre 104 irodalomkritkustól, írótól, költőtől, szerkesztőtől érkezett válasz. Ezek alapján állt össze a kötet anyaga, amely a leggyakrabban említett versek illusztrált szövege mellett az egyéni opciókat és indoklásokat is közli.

   Házigazdánk "szabadkozik": mielőtt átengedné a teret a Kolozsvári Állami Magyar Színház kiváló fiatal művészeinek, úgy konferálja be Karinthy "Nihil"-jét, illetve Kemény István "Egy nap élet"-ét, mint amelyek "nem annyira sztárversek, mégis helyük van a 20. század magyar költészetében". És a közönséget bármikor meg lehet nyerni a megfelelő előadóval, márpedig Bogdán Zsolt és Dimény Áron igazi művészi átéléssel tolmácsolja a sokak által összeválogatott antológia e két remekmívű darabját. "Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők / vagyunk, / Szavakba öntjük a közös eszmét, ami csak annyi: / még igyunk."

   Nem, a Tranzitban szó sincs büféről, ezt Kemény írja, de intellektuális emésztésre a nagyérdeműnek nincs érkezése, ugyanis Fűszálék ismét jobbnál-jobb dalokkal próbálják felmelegíteni a dermedt szíveket, Kosztolányi csöndes dísztelenségével, Király László esti dalával kedveskedve a néhány kultúrára kiéhezett embernek. Közben széles ajtónyitás, pöttöm barna gyerkőc: kukucskál, leskődik, int, mire öreg bácsi bevonul a terembe egy óriási lépegető festőlétrával s - mintha ez volna a dolgok természetes rendje - oltári nyugalommal átcsoszog a képen, a magát produkáló együttes tagjai között... Ez aztán a performance!

   Sokáig átlagosan 15-20 érdeklődő van jelen a Korunk-könyvvásáron, aztán valamikor dél körül megtörik a jég, a kevésbé informáltak kapkodják is a fejüket, mi történik: mit keres itt ez a temérdek notabilitás, Alföldi László és Cseh Áron követek, ügyvédek, szenátorok, képviselők, költők, írók, akadémikusok, szerkesztők, színészek, a krém? Még az örökifjú Létay Lajos is megjelenik, bekérezkedik a maga kötetével ("Búcsú a lányoktól"), mondván: ugye, régi szerzője a lapnak, engedjék már meg... Különös, ám legyen: versei kikerülnek a standra.

   Benkő Samu akadémikus dohog: miért kellett rászervezni a Korunkos kultúra-vásárt a Bolyai-megemlékezésre? (Infó: december 14-én a Farkas Gyula Egyesület Bolyai emléke előtt tisztelgett Kolozsvárott. Délelőtt az Egyetemiek Házában politikusok, tudósok, kutatók, közéleti személyiségek vettek részt egy tudományos ülésszakon.)

   A lényeg az, hogy Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő szép számú közönség előtt kezdhet el beszélni Cseh Gusztáv hármaskönyvéről, rézkarcokról, erdélyi hírességekről, kastélyokról, jeles házakról, főemberekről: "Örülök, hogy ennyien egybegyűltünk, mert Könyvről van szó, és ez nem divatos ma." A félreismerhetetlen Ali bácsi-stílusban vall arról, hogy ha egyszer megjósolták a Gutenberg-galaxis végét, akkor azt valakik be fogják teljesíteni... gazdasági, technikai vagy egyéb vonalon. Mert a könyvet áránál fogva is elérhetetlenné lehet tenni a nagy tömegek számára - és tudjuk: oly sok közvetítő furakodott be (markát tartva) író meg olvasó közé, hogy szinte csoda, ha "ragaszkodunk a könyvhöz, és a könyv tart hozzánk".

   Ilyen körülmények között a Korunk égisze alatt született Cseh Gusztáv Pátriája (amit Lászlóffy az utóbbi 50 év erdélyi magyar könyvtermésének legjobbjának nevez) nem egyéb, mint egy jó kis tégla - kinézetre sem más! - "valóságos és erkölcsi súly". Olyan érték, amihez - következzék Unióhoz, jövőhöz való csatlakozás - minden körülmények között ragaszkodni kell. Bizonyos dolgokról le kell mondani a belépés előtt, és le kell adni a ruhatárban - de erről nem szabad.

   Szünet után (kora délután) újabb könyvbemutatók: említésre méltó képzőművészeti és kiadói bravúr a Balázs Péter-monográfia, de "A NATO és a gyermekek" című kiadvány ugyancsak megér egy misét. Könyvek, sorsok, emberek - és mindennek története van. A szerkesztőség azért döntött úgy, hogy a vásáron ki kell ugratni a monográfiát, mert épp ebben a hónapban a Korunk Galéria kiállítóművésze az idős művész. Az életmű reprezentatív szeletét veheti kézbe az érdeklődő, gyönyörű színes reprodukciók teszik élvezetessé a művészetfogyasztást.

   A Korunk 1999 körül kezdett kacérkodni a gondolattal, hogy akár a mennyiségi rész háttérbe szorulása árán is, de nyomdatechnikailag ritkaszép kiadványokat dobjon piacra. Ennek az igyekezetnek az eredménye számtalan könyv (A teremtmények arca, Cseh Gusztáv pátriája, A Hunyadi téri színház, Kulcsok Kolozsvárhoz, Siebenbürgen Magie einer Kulturlandschaft stb.) és most a Balázs Péter-monográfia.

Hasonló, szemet gyönyörködtető kiadvány a NATO-füzet, amelynek előtörténete a novemberi Korunk-lapszám körül keresendő. A lapszámfelelős megkereste a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum rajztanárát, és közreműködését kérte, mondván: a lap súlypontja, a fő téma a gyermekirodalom lesz, ehhez kellene illusztráció, például érdekes volna, mit gondolnak a gyerekek a NATO-hisztériáról (ez még jóval a Prágai csúcs előtt történt). Kiváló összeállítás született (a Korunk Galériában is megtekinthették a rajzokat a kolozsváriak), most pedig itt a 44 oldalas füzetecske, színes reprodukcióival és a "Mi tesz boldoggá?" ankét-kérdésére adott kisiskolás-válaszokkal. (Az ankét a Transindex számára készült, olvasható az interneten: www.transindex.ro.)

Házigazda mazsolázik, felolvas néhány remek beköpést a kicsik filozófiájából, majd ismét Bogdán Zsoltot és Dimény Áront szólítja reklektor elé (ezúttal klasszikusok következnek, Ady, Babits, nagy, ismert versekkel). Fűszálék Halálházasítót adnak elő, láthatóan élvezik, fergeteges hangulatot teremtenek (a közönség rákap erre a zenére, szinte az összes szalagot megvásárolják).
Rengeteg a gyerek, hiszen szombaton nem kell menni óvodába, iskolába menni, a szülők elhozták őket is, fogy a könyv, megy a zene, taps, fények, képsorozat a falon, egyesek táncra perdülnek... és zárórakor már-már bánjuk, hogy abba kell hagyni. Következő karácsonykor (ugyanitt vagy más helyszínen) találkozunk.

Szabó Géza: Fűszálak közt könyvek (kolozsvári könyvnap))

Irodalom