 |
| Szabó Lőrinc |
(MTI) - Medvácz Lajos, a Nógrád megyei város polgármestere felidézte: Szabó Lőrinc gyermekkorában, 1905 és 1909 között élt Balassagyarmaton, amikor odahelyezték mozdonyvezető édesapját. A költő később "tündérvárosként" emlékezett Balassagyarmatra, ahol egy másik tábla is őrzi emlékét egykori lakóhelyén.
L. Simon László író, költő, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke ünnepi beszédében a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjének nevezte Szabó Lőrincet. Mint mondta, a két világháború között sokan komoly energiákat fordítottak arra, hogy Szabó Lőrinc, akárcsak Kosztolányi Dezső, ne legyen köztünk művei, szellemisége által. Abban, hogy a magyar irodalom nagyjai között tudott maradni, minden bizonnyal szerepet játszik csodálatos költészetének az a része, amely egészen furcsa gyerekköltészetnek nevezhető - tette hozzá.
L. Simon László hangsúlyozta: nagy szükségünk van az emlékezésre és az emlékállításra. Szellemi és kulturális javak nélkül nem tud felemelkedni az ország, nem tud újra erős, büszke nemzetté válni a magyar - tette hozzá. A kulturális és sajtóbizottság elnöke arra is kitért, hogy az emléktábla az egykori Madách hídon kapott helyet, de ez a híd már nem vezet sehova, alatta már nem folyik folyó. Éppen ezért az a szimbolika, hogy a híd összekössön bennünket, kicsit furcsán értelmezhető - mondta, hozzátéve: kulturális értelemben kell egyesíteni a nemzetet.
Ha ezt meg tudjuk tenni, és demonstrálni is tudjuk a világ felé, újra erős és büszke nemzetté tudunk válni, akkor lelkiekben, képletesen megvalósul az az újraegyesülés, amit Szabó Lőrinc az 1930-as években még másképpen vágyott - fogalmazott az elnök.
Az emléktáblát Kabdebó Bálint, a Szabó Lőrinc Kutatóhely vezetője, Ropolyi Lajos, a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumi elnöke, és Szászi Zoltán, a kassai székhelyű Rovás Polgári Társulás alelnöke leplezte le.
