(MTI) Az 1908-1941 között megjelenő Nyugat a magyar művelődés- és irodalomtörténet egyik legjelentősebb időszakát fémjelezte. A folyóiratot a költő, kritikus Ignotus alapította, szerkesztőtársaival, Fenyő Miksával és a biztos értékítéleteiről ismert kritikussal, Osvát Ernővel. A főszerkesztő Ignotus neve fogalommá vált a magyar irodalomtörténetben, ám a szerkesztői munkában nagy szerepe volt Osvátnak. Az első világháború idején a háborúellenes küzdelemben is szerepet vállalt a lap, írásai a humánum védelmében fogantak.
Az első szám 1908. január 1-jén jelent meg, a borítólapon Beck Ö. Fülöp Mikes emlékérme látható, utalva a literátor hagyományokra. Az első számban látott napvilágot Ignotus programadó írása, a Kelet népe, emellett olvasható Ady A magyar Pimodán című tanulmánya, a Figyelő rovatban pedig többek között Gellért Oszkár írt Szabolcska verseiről. A lap eleinte pár száz példányban jelent meg, jelentős anyagi támogatást Hatvany Lajostól kapott.
A folyóirat célja, amely címadásában is megjelent, a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, legfőbb szempontjának az irodalmi értéket tekintette, szellemiségében a politikai, kulturális progressziót támogatta. A XIX. század végének új stílusirányzatait és a nyugati irodalom legfrissebb törekvéseit egyaránt segítette az érvényesülésben. Osvát tehetségfelismerő képességének és következetességének köszönhetően a régiek mellett számos fiatal szerző kapott publikálási lehetőséget.
A Nyugat történetében három nagy nemzedék különíthető el. Az első nemzedékhez Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Karinthy, Kaffka Margit, Móricz, Csáth Géza tartozott. A húszas években lépett fel a második nemzedék, Szabó Lőrinc, Németh László, Tamási Áron, Gelléri Andor Endre. A harmadik nemzedék nagy alkotói pedig Radnóti, Weöres és Vas István volt.
A Nyugathoz köthető számtalan ismertté vált kritikus és esszéista neve is, úgy, mint Bölöni, Schöpflin, Gyergyai, Szerb Antal, Cs. Szabó László, csak néhányan a legnagyobbak közül.
A húszas években szerkesztőváltás történt. A folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek volt mondható, Osvát helyett Babits lépett a lap élére, az új nemzedék megjelenése is biztosította a folyóirat egyenletesen magas színvonalát. 1929-ben Osvát öngyilkos lett, Ignotus lemondott, a lap anyagi helyzete megrendült. Móricz vállalta, hogy rendezi az adósságokat, cserébe szerkesztői rangot kért. Babits és Móricz mellett Gellért Oszkár lett a harmadik szerkesztő, de szerepe nem volt jelentős. Móricz a prózai részt gondozta, Babitsé volt a kritika és a líra. Vitáik miatt 1933-ban Móricz is elhagyta a lapot, amit Babits ettől kezdve gyakorlatilag egyedül szerkesztett.
1941. augusztus 4-én, három nappal az aktuális szám megjelenése után meghalt Babits, s mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat is megszűnt.
"A Nyugat megindulásáig sehol sem volt otthonunk. A Nyugat azért jött létre, mert az előttünk járó generáció tudni sem akart rólunk." Babits Mihály e szavakkal emlékezett a múlt századi irodalmi, művészeti, szellemi élet korszakot jelentő folyóiratának megindulására.
