Száztíz éve született Brecht

Irodalom

(MTI) - Bertolt Brecht előkelő, gazdag családból származott, kitűnő nevelést kapott. 1917-ben a Müncheni Egyetem orvosi fakultására iratkozott be, a háború utolsó évében szanitécként szolgált a hadseregben. Az egyetem mellett saját dalait adta elő mandolinkísérettel egy kabaréban. 1923-ban abbahagyta orvosi tanulmányait, s a Müncheni Kamaraszínház dramaturgja lett, időközben egyre közelebb került a baloldalhoz, megismerkedett a marxizmus alapfogalmaival. A Kleist-díjat kiérdemlő, közönségsikert arató darabját, a Dobszó az éjszakábant itt mutatták be, de már a következő évben, 1924-ben Berlinbe költözött.

 
A fővárosban a Deutsches Theater dramaturgjaként a kor legnagyobb rendezői, Max Reinhardt és Erwin Piscator mellett dolgozhatott. A világhírnevet az 1928-ban színpadra került, Kurt Weill zenéjével készült groteszk hangvételű Koldusopera című darabja hozta meg számára. Itt már szerepeltek az epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok.
 
A Koldusopera a Bárka Színházban         Fotó: Gordon Eszter

Németországból Hitler hatalomra jutása után menekülnie kellett, a darabjait is betiltották hazájában. Bolyongásai közben keletkeztek legfontosabb elméleti írásai, antifasiszta versei, emigrációban írta legjelentősebb drámáit is: a  Galilei életét, a Kurázsi mamát, a Szecsuáni jóléleket és az Állítsátok meg Arturo Uit! című szatírát.

1941-ben a Szovjetunión át az Egyesült Államokba menekült, s kevés sikerrel Hollywoodban próbált szerencsét. Megírta az ősi kínai történetet feldolgozó Kaukázusi krétakört, majd 1947-ben, amikor az Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság tanúként kihallgatta, jobbnak látta visszatérni Európába. 1949-ben a keletnémet rendszer meghívására az NDK-ba utazott, s feleségével, Helene Weigel színésznővel Kelet-Berlinben létrehozták színházukat Berliner Ensemble néven. A keletnémet kommunista rendszer kezdetben ünnepelte, később azonban már nem tartotta eléggé balosnak, formalistának titulálták. 1956 augusztusában éppen a Galileit próbálták, amikor rosszul lett, s 14-én szívinfarktusban meghalt.