Volt egyszer egy szegény ember, annak meg egy szamara. Avval hordta a malomba a búzát. Megöregedett a szamár, s mikor már nem bírta a terhet, föltette magában, hogy elszegődik muzsikusnak. Egyik reggel elbúcsúzott a kapufélfától, elindult. Amint mendegélt, szembetalálkozott egy kutyával, s kérdezte: - Hová, hová, Talpas koma? Talán csak nem hírt viszel valakinek? - Nem hírt viszek, hanem annyira megöregedtem, nem érem el a nyulat, agyon akar ütni a gazdám. Nem tudom, mi lesz velem, éhen veszek. - Egyet se búsulj! Gyere velem Szebenbe, megyek muzsikusnak. Továbbmentek, mendegéltek, találkoztak egy macskával. - Hová, hová, Körmös koma? - Megyek világgá. Dézsmáltam az asszonyom húsából, muszáj világgá mennem. - Gyere velünk, Körmös koma! Mi Szebenbe megyünk muzsikusnak. Délután egy kocsmához értek, egy kakas kukorékolt ott a kapufélfán. Kérdi tőle a szamár: - Ugyan mért erőlködsz annyira, te százfeleségű török basa? - Vendégek érkeztek, és az asszonyom le akar vágni vacsorára, hát kukorékolok, amíg tehetem. - Csak nem estél a fejed lágyára? Csak nem hagyod magad? - Hát mit tegyek? - Gyere velünk muzsikusnak! Mind a négyen elindultak. Útközben eleseteledtek, a megpihentek egy fa alatt. A szamár lefeküdt a tövébe, a kutya arrébb valamivel, a macska fölmászott a közepébe, a kakas meg a legtetejébe repült. Mikor ott megült, széjjelnézett, villágosságot látott a közelben. Elindultak a világosság felé. Mikor odaértek, zsiványokat találtak. Azok éppen rengeteg ennivalóból lakmároztak. - Halljátok, komák! Valami világosságot látok. - Menjünk oda, hátha adnak szállást. - Hogyan juthatunk be? - kérdezte a macska. - Tudjátok mit? - momdta a szamár. - Én a két első lábamat ráteszem az ablak párkányára. A kutya üljön a hátamra, a macska a kutya hátára, a macska hátára szálljon a kakas, és ki hogy tud, kiabáljon. Úgy is csináltak. A zsiványok erősen megijedtek, és kifutottak a házból. Erre ők bevonultak. Jóllaktak, mindegyik feküdni készült. A szamár a szemétdombra, a kutya a konyhaküszöbre, a macska a tűzhelyre, a kakas a ház tetejére. Tanakodtak a zsiványok, ki menjen a házba. Vállalkozott az egyik. Bement a padlásajtón, a tűzhely felől két kerek világosságot látott, és a macska az arcába kapott. A konyhaküszöbön lábába harapott a kutya. Ahogy a szemétdombhoz ért, a szamár jó nagyot rúgott rajta. A kakas a háztetőn kukorékolt. Visszament a zsivány a társaihoz és azt mondta: - A tűzhelyen valami kerek világosság belekapott az arcomba, a konyhaküszöbön belém szúrtak egy tűt, a szemétdombnál valaki jól hátba vágott egy nagy furkósbottal, a ház tetején ül a bíró és azt kiáltja: Hozzátok ide a zsiványt, hadd kaparjam ki a szemét! A zsiványok nagyon megijedtek, és otthagyták a tanyájukat a rengeteg ennivalóval. A szamár, a kutya, a macska, a kakas jól éltek aztán, nem kellett szolgálniuk senkinek. Ettek-ittak, talán most is élnek, ha meg nem haltak.
