A JAK-füzetek költőinek Szélcsend című felolvasására kerül sor a Nemzetközi Könyvfesztiválon, április 22-én 14 órakor, a Kongresszusi Központban (1118 Budapest, Jagelló út 1-3.). Felolvasnak: Málik Roland, Nemes Zoltán Márió, Pollágh Péter, Sopotnik Zoltán, Turányi Tamás. Zongorán közreműködik: Székelyhidi Zsolt. Házigazda: k.kabai lóránt és Mizser Attila.
Ízelítőül néhány vers a költőktől:
Málik Roland:
Rózsaablak
van egy kedvesem. egyetlen
és féltett kincsem ő: a képzeletbelim.
minden találkánk
rejtélyes és romantikus.
újkeletű égbolt a város felett.
fejemben jár íratlan törvényünk:
1. összetartozunk.
2. szót se senkinek.
3. van bennem jó és még
szép,
nem babra megy a játék.
állok egy régi templomnál. ámulom
mattsárga falait,
a tornyot, a biztos boltokat,
és a színes üvegű, hatalmas kört:
mint aki könyvben sem látott ilyet.
valaki meglep. befogja
hátulról a szemem.
a Cukiba megyünk, ölembe borul
egy Fantázia-kehely. a mienk.
sírva kéri bocsánatom, mutatom:
az én kezem remeg.
simítom az ügyet és az arcát.
jövőnkről beszélünk,
kertet varázsolunk.
rózsák nőnek egész az ablakig.
pirosak között egy sárga:
titkos szerelmünk jelvénye.
nevetünk is,
ki fogja őket metszeni? hajnalban
könnyű haját majd alvó vállamon.
reggelit készít, ha segítek.
és ez nem zavar.
szembejövő ismerősöm
gyanakodva kérdi: ugyan,
mire ez a nagy szerelem?
helyettem szól: á, csak a kávé.
nem engedi, hogy léprecsaljanak.
hoppon marad a koldus is, aki
fél körtéért súgja fülembe:
jobb, ha megtanulsz nő nélkül élni.
mi cinkosan egymásra mosolygunk.
ilyenkor a leggyönyörűbb.
kedves hozzám a kedvesem,
én őt megtaláltam,
nélküle félek
és védtelen vagyok.
tükörbe nézek, mögöttem áll.
az egyszervolt, az igazi, a hús-vér,
(késő éjjel ? mikor már leittam
és szembeköptem magam).
Nemes Zoltán Márió:
A falban még mindig?
A falban még mindig működik egy kéz. Kétféle ember lehet kapcsolatban vele. Az, aki otthagyta, meg az, aki nem jött érte vissza. Mindkettőt gyűlölöm. Én is akarok. Azt akarom, hogy elégítsen ki. Kutyákat nevelek, hogy megtalálják a szagát. Utána mindegyiket elaltatom, hogy ne mutassák meg senki másnak. Jön egy lány. Megetetem, és a kézről beszélek neki. De finoman. Megpofoz, és fölszáll egy vonatra. Nem hihetek abban, hogy megértett volna. Nem érdekel, hogy miket érintett a kéz, olyanok nekem is vannak. Sok van belőle. Kidobálom őket, amikor nem figyelnek. Leveszem a nadrágomat, és úgy dobálom ki, amiket megfogott. Eltakarítom a kutyákat, és a falat simogatom. Félek. Minden kéz megbetegszik félévenként.
Pollágh Péter:
Légy az
Ezerből a legjobb gyűlöl:
?találkozás egy fiatalemberrel?.
Ne rontsd el az önpusztítást
egérutakkal.
Te úgy mondod: márka,
ő úgy mondja: strici.
Ne találkozz vele,
ne kérd tőle el
azt az elemet, ami nálad
mindig lemerül.
Merj minősíteni,
olyan szép, ha rezeg a léc.
Légy az, akiről
hasonlatokat neveznek el.
Sopotnik Zoltán:
Akinek nem adnak nevet
A szomszédban vagy meztelen.
Valami filmből toppantál ide,
saját bevallásod szerint a
romantika esélyeit latolgatni.
Kertvárosunk valószínűtlensége
tetszik neked.
Adatokat gyűjtesz a társalgási
szokásokról.
Estélyt adsz a hűtleneknek,
hozzák csak szokásos formájukat.
Az asszonynép palackba zárna.
Kaviárod mérgezik, nem tudják,
hogy puszta létezésed ellenanyagot
termel.
Azt mondják, túl mész minden érzelmi
határon, ribanc vagy.
A férjek szerint lélek-nőstény.
Gesztusaidból hiányzik az óvatosság,
gondolkodásod ügyes alkímia.
