Sepsiszentgyörgy legnagyobb tavaszi fesztiválját a Szent György Napokat idén április 23-a és 30-a között rendezték meg. Kirakodóvásár, tánc, film, színház és muzsika, emellett tombola is van ? eleinte nem értettük, miért akarnak állandóan papírfecniket eladni nekünk; azt hittük, biztosan valami lehúzós trükk, de aztán elszégyelltük magunkat előítéletes gondolkodásunk miatt. Csak zárójelben: a helyiek elmondása szerint az utóbbi egy-két évben megváltozott a román hatóságok és magánemberek hozzáállása a magyarokhoz, és valóban: mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a magyarul nem beszélők is igyekeznek összeszedni minden nyelvi tudásukat, és kézzel-lábbal próbálják magukat megértetni. Nyoma sincs a még pár évvel ezelőtt tapasztalható negatív diszkriminációnak.
25-én irodalmi programot is meglátogathattak a helyiek, a Csíkszeredán szerkesztett Székelyföld folyóirat szerkesztői és magyarországi vendégeik olvastak föl a helyi könyvtár dísztermében. Az impozáns, gyönyörű freskókkal díszített, legalább száz-kétszáz fős teremben elveszett a húsz-harmincfős közönség, és a felolvasókra többször rá kellett pirítania a műsorvezető Fekete Vincének, hogy hangosabban olvassanak. Egy kisebb terem mindenképp otthonosabb lett volna, ám a látvány némileg kárpótolt minket az akusztikai hiányosságokért. Szálinger Balázs költő, az egyik magyarországi vendég kérdésünkre elmondta, hogy Kolozsváron a legkisebb irodalmi estre is legalább ötvenen elmennek, ott a legpezsgőbb az irodalmi életű ? ám a kevés számban megjelentek minden bizonnyal nem csalódtak. Szálinger verseket olvasott föl, és bemutatásánál hivatkoztak erdélyi gyökereire is: felesége székelyföldi, valamint első két verseskönyve a kolozsvári Előretolt Helyőrség könyvsorozatában jelent meg. A másodikra, a Zalai passió című vígeposzára a költő megkapta a legjobb epikai műnek járó Bródy-díjat.
Cserna-Szabó András bemutatkozásul két rövid novellát olvasott föl, először a morbid bulvárcikkparódiát, a Valami a hagymás vérrőlt, mely egyrészt utalás Kemény István Valami a vérről c. versére, másrészt erdélyi szálai is vannak: a leghíresebb vérszívó emlős, Drakula, alias Vlad Dracul Segesváron élt és alkotott (a helyi szuvenír-boltok forgalmának jelentős részét a drakulás bögrék, pólók, és egyéb kütyük alkotják.) Cserna-Szabó második novellája hasonlóan brutális volt, ebben Micimackó megvalósítja a has birodalmát, s mindezt Malacka elfogyasztásával kezdi (a Levin körút c. könyvben olvasható.) A közönségnek tetszettek az írások, a döbbenetet hamarosan felváltotta a derültség és kacaj. A Budapesten élő író családjának egyik ága erdélyi: dédapja masiniszta volt a Segesvár-Budapest vonalon ? tippünk szerint akkoriban ez a munka a mai rendszergazdának felelhetett meg.
A tizennyolc éves Márkus András (Kolozsvár) következett, aki az egyik legnagyobb reménységek közé tartozik, felolvasott versei bizonyítják, hogy a jövőben mindenkép számolnunk kell majd vele. A harmadik magyarországi, Király Levente paródiákat olvasott fel, főleg pályatársai nevettek a poénokon. A legnagyobb tetszést a csíkszeredai Molnár Vilmos aratta, egy abszurd nyelvleckének álcázott rövidprózával ? nem nagyon emlékszünk rá, miről is szólt, csak arra, hogy nagyot nevettünk alatta. Molnár könyve egyébként Magyarországon is beszerezhető, mivel a Széphalom adta ki Az olvasó fizetéséről c. kötetét ? mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk.
Ezután a Székelyföld másik két szerkesztője olvasott föl: Lövétei Lázár László verseket, őt a pozsonyi-budapesti Kalligram adta ki legutóbb, a könyv címe Két szék között; emellett az utóbbi évek Szép versek c. antológiáinak is állandó szereplője ? nem véletlenül. Fekete Vince pedig egy készülő gyerekvers-könyvből adott ízelítőt: eredeti felfogású és hangvételű költeményeket hallottunk, melyekre érdemes lesz majd visszatérnünk, amint megjelentek.
A közönség kitartott a felolvasók mellett, pedig a szervezők nem győzték hangsúlyozni, hogy filmvetítéssel kellett megküzdenie az irodalomnak, ami eleve predesztinálja a helyzetet. Nem is baj, mindenki jól járt a (konkrét és átvitt értelemben egyaránt vett) utazással ? mi mindenképp. Meg is fogadtuk, hogy sokkal sűrűbben járunk majd Erdélybe.
(Köszönet a Háromszék szerkesztőségének a rendelkezésünkre bocsátott fényképért.)
Bobby meg Feri
A Háromszék cikke az estről
