 |
Karafiáth Orsolya nevét már jó néhány éve ismeri a versolvasó közönség. Olyan ő a kortárs költészetben, mint Ónodi Eszter a filmvásznon: nincs olyan magyar mozi, melyben ne szerepelne. Leginkább persze főszereplőként. Ha irodalmi rendezvény, felolvasás szerveződik, a meghívottak listáján bérelt helye van. Mert nemcsak jó költő, de jó anekdotázó is. Korábban azt hittem, szerepet játszik: a kicsit bolondos, karádys, különféle csillogó jelmezekben pompázó feminista nőét. Aztán rájöttem, ez nem szerep, ez ő. Orsi ilyen extravagáns, harcos, ugyanakkor nyílt és őszinte játékosa az irodalomnak. Ebből még minden kijöhet, még akár egy nagyregény is.
Karafiáth Orsolya a szerelem költője. Jobban mondva a szerelmi bánaté. Hisz egy csúfos kidobásnál vagy faképnél hagyásnál ösztönzőbb ihletforrás aligha kell: "Szembenézek a szomorú ténnyel: uram, ön visszautasított. Hiába hát a szűk szoknya, kacér dekoltázs - képzete hegy-völgyemet nem járja már". Legszebb verseit mindig kudarcélményből írja, az első költemény is szerelmi bánatnak köszönhető.
Egyszer egy főiskolai szemináriumon kellett Füst Milán Adventjéről előadást tartania. Gyenge volt. Kegyetlenül. A tanárnő sem volt azonban a helyzet magaslatán. "Elég! Azonnal hagyja abba!" - mondta, majd magyarázatot fűzött hozzá: "Ilyen bornírt emberrel még nem találkoztam. Levitézlett, Orsika, menjen a helyére" - hangzott a vád. Ekkor született a pad fölött görnyedve az egyik legszebb vers, a Két utcakő. "Prágának két legtávolabbi pontját / elképzelem, miként keresztezed. / Elloptam, nézd: Florence-t és Florát, / száz utcahosszat mentve át neked." A megalázott hősnő ugyanis a prágai utazásra gondolt vissza, ahová éppen egy újabb viharos szerelmi bánat hajtotta. Következő héten jött a pótelőadás, ezúttal Hamvas Karneváljáról. A feladatot Orsolya hasonlóképpen abszolválta. Hogy a tanárnő hogy reagált, nem idézem. A vers viszont még az óra vége előtt készen állt. "Útközben is akadt raquo;burkolt ajánlatlaquo; - / sármos határőr súgta: dobregyík / Fél éve ott, ne hidd el, hogyha várlak, / utcák, utak - semmink se változik."
Karafiáth Orsolyának ezer arca van. Hol vörös loknikkal, festett fejkendő-vel, hol harmincas éveket idéző, méregzöld flitterekkel robban színre. A mi randevúnkra "csak" önmagát hozza, már-már olyannyira, hogy az embernek kellemes csalódás. Kiderül, a hoszszú, vörös, loknis paróka csak "fellépőruhája", melyeknek tárházát akkurátusan gyarapítja. Olykor a barátok is ilyen ajándékkal rukkolnak elő. De van is miért bővíteni a jelmeztárat, hisz szinte minden héten adódik fellépés, felolvasás, irodalmi diskurzus vagy szépségverseny-levezénylés. Mert Orsolya mindent elvállal, ami még "belefér". A rangos irodalmi folyóiratok mellett (szinte nincs olyan, ahol nem pubikál) női magazinokban is gyakran előbukkan, legyen az az Elle vagy a Tina nevezetű sajtópiaci képződmény. Ám bulvárba itt sem megy át, noha tolla ugyanolyan könnyedén suhan, akár egy szerelmi légyottot felidéző költeményben. S a sok pályatárssal ellentétben álnevet nem használ, hisz a léhaságban nincsen semmi szégyellnivaló, lényeg, hogy az ember önmagát hozza. És ez Orsolyának mindig sikerül.
A karafiáthi líra asszociatív, kékharisnya értekezésnek semmi nyoma. S mindig csak a primér élmény kerül elő. Így aztán a barátok gyakran már nem is csörögnek, azt firtatván, hogy ityeg a fityeg, inkább felütik a legutóbbi Holmit vagy ÉS-t, s máris választ kapnak minden kérdésre. Persze a "felütés" még nem a vie sociale, amiből Orsolya szintén nagykanállal merít. Nagykanállal a nagybetűsből, melynek apró elemei s nagy egészei is bekerülnek a költeménybe. Legyen akár rossz presszóról, langyos sörről, utcán csattant pofonról vagy elveszett vonatjegyről szó. S bár az életművész költőnő még csak egy kötettel büszkélkedhet (Lotte Lenya titkos éneke), nagyban készülődik a következő. Azaz a következő kettő, ugyanis párkönyv van kinézőben: egy verseskötet és egy regény. Igaz, utóbbi befejezéséhez még Berlinbe kell repülni, s abszolválni az idén elnyert féléves ösztöndíjat.
S mit mond a leendő kötetről a szerző? "Engem egy vers csak addig érdekel, míg nincs kész. A ciklusok már nem izgatnak, ezek megalkotásában barátom és költőtársam, Harcos Bálint segít. Ő egyébként a kész verseknél is tanácsokkal lát el. Az új kötetet azonban nagyon meg akarom raquo;csinálnilaquo;, szépen, koncepcióval. Már a regényt is elkezdtem, ez szintén önéletrajzi ihletésű, de a jelenlegi életem mellett erre most egyáltalán nincs időm."
S a mindennapos szerepléseket, az állandó pörgést elnézve ez valóban hihető. S akkor még nem beszéltünk az Elektrik Bugi Kommandóról, ahol Orsolya énekesnő, s mely formációban leginkább elemében érzi magát. Meg a forgatókönyvről, amit egy filmhez ír, a Narancsról, ahol a Tűsarok rendszeres szerzője és a Ludwig Múzeumról, ahol, mint afféle mellékszál, civil állása is van: könyvtáros és irodalmi programszervező. Bőséges tehát a tár, s a jövőben még gazdagabb lesz. S ahogy Karafiáth Orsolyát ismerjük, a készülő regényből mindenre fény derül.
Kép fennt:Fotó:Pélyi Nóra
|
