 |
Irodalom a Füvön
Elveszett szigetre leltünk augusztus 12-én: az üdítő Octopusra. Valójában nincs semmi elveszve, nem is a Balázs Eszter és Rácz I. Péter szervezte Irodalmi Pavilon meg video-, labirint-társai voltak összművészetileg eddig sem, csupán a Terasz magányos krónikása kutatott ügyetlenül utána egy nappal korábbi Szigetes fotóbarangolásakor az irodalmi színhelyet környező bozótosban. Megvan az irodalom a Szigeten, és nagyon megvan. Egyrészt elszigetelt az amúgy általános zsivajtól, egyetlen helyszín a Szigeten, mely nem esik céltalan kerengők útvonalába (a bozótos haszna): csak az találja meg, aki ide indult.
Nagyjából ilyen késleltetett, üres körökkel indult a 12-i est: fél 6 fél órája elmúlt. már, ám 7 mikrofonra hangol a Manusha, s a technikai bemelegítőket nem lehet, nem érdemes sürgetni. Sátor előtt hosszú sor a Tarot Labirintushoz, mellette víz-szobrok, nem akárhol: "a Füvön" (hivatalos elnevezés). Minden a helyén, rajtolhat a pszichedelikus irodalmi est. Asztalon Leary: Belső utazások, Zinberg: Függőség és kontroll, Rita Marley: No Woman No Cry - Életem Bob Marley-val és Hofmann: LSD, bajkeverő csodagyerekem könyvei.
Parti Nóra és Welker Gábor a felolvasóasztalnál. Nem kiadói estről van szó, viszont kihagyhatatlan: minden kiadvány a Halmos Ádám alapította fiatal, budapesti Nyitott Könyvműhely Kiadó terméke. A felolvasásra szánt passzusokat Halmos Ádám, és a kiadó szerkesztője, Dánél Móna válogatta.
Tanulságos, ijesztő, szórakoztató tények és vallomások. Hofmann, az LSD felfedezője naplójából szemléletes szemelvény, első élményei a szer hatásáról: azt hitte megbolondult. Vagy meghalt. Leary szerhasználatra buzdító ideológiája. Zinberg használók és függők kisinterjúi Nóra és Gábor altján. A most 60 éve született Marleyról megtudjuk: véletlenül sem a fű vitte el, hanem a nagylábujja. Igen, kész vicc. Egy focista taposott rá, elhanyagolta, nem hagyta levágatni (nehogy ne bírjon egy koncertet végig állni). Végzetes hiba.
"A felkorbácsolódott idegeket a Manusha együttes nyugtatja." - állt a programban. Finoman fogalmazva. Igazából nagy port ver fel a dolog: ropják a sátor előtt a cigányzene betétekre. Simó (Simonovits Péter) magyarázza a kapcsolódást: a drogfogyasztók is épp olyan kevésbé tolerált réteg ma Magyarországon, mint a cigányok, így hát nem pszichedelikus zenét nyomatnak (mint eredetileg januárban tervezték), hanem büszkén játsszák ezt a zenét, "és remélem, elérkezik az idő, közösen szívunk el egy spanglit a Margit hídnál" - mondja derűsen a mikrofonba.
Manusha: pár hete alakult, nem repertoár trupp: örömzenét játszanak. Énekesük egy eldugott kis faluból jött kiskorú cigánygyerek, akit majd jól hátbaver a bátyja a kétnapos fővárosi kimaradásért: fakitermelésből élnek. Simó iktatott papírjai szerint hivatásos uccazenész, a rasztahajú Kővári "Borz" József dorombozik, amúgy FÁME (Fény-Árnyék Művészeti Alapítvány) vezetőember. Mandolinon Kökény Róbert festő, felesége, Nagy Ibolya szintén zenész. Vagyis festő. Kakukktojás a natúr szőke Tibi, testvérük az örömzenében.
Bő másfél óra muzsika köret és "drogéria". Drogária, amit Don Giovanni vált fel a sátorban, a zeneművészetisek előadásában. Ekkorra, a már avatott szemekkel, láthatni: melyik asztalnál jár körbe egy füves cigaró a lampionok fényében. Kép és szöveg: Gergely Edit - MAGÁNTERÜLET/
Gergely Edit: Magyarnak lenni (Szigetjegyzet) |
