 |
Akkor jövök-e, mert szombaton olyan lesz az idő. Megrendelte, mondja viccesen Laci barátom. Múlt hétre rendelte, de eltévesztette a jóisten. Vagy összekeverte. Merthogy esett. Bánatában megitta a felvitelre szánt pálinkát, beteg volt tőle két napig.
Jó, mondom, menjünk. Az asszonyt viszem-e. Jó kérdés, mi volna nélküle? Az asszony nélkül a mi szüretünk nem szüret. Ha az asszonyok ott vannak, nem veszünk össze. Mert néhány pohár után megtörténik. Kőkemény jobbos, fideszesnek mondanám, de ingadozik a MIÉP, a JOBBIK és az MDF Ibolyája közt. Amikor éppen befékez, megáll a Fideszen. Annyira jobbos, ha kimondja az elmúlt húsz év valamelyik balról érkező magyar miniszterelnöke nevét, beleborzad. Komolyan és látványosan. Én se miniszternevekkel simogatom a lelkem, persze. Úgy oldom meg, hogy nem gondolok rájuk. Egyikre se. De főleg nem mondom ki. Van bajom elég. Minek tetézni.
A barátommal tudunk veszekedni politikaice. Mielőtt üvöltözésre kerülne sor, az asszonyok leállítanak bennünket. Valahogyan. Hogy miképpen, nem tudom. Ez az asszonyok titka. Az enyém talán csak rám néz. Tekintetében benne, hogy "már megint hagyod magad provokálni." Vagy elmegy mellettem, miközben a darálót hajtom, megérint, hogy nyugi. És akkor nyugi. Veszekedésre ez a benti terep - daráló, prés, kád egymás mellett - a legalkalmasabb. Túl az első pálinkákon, az első két sor leszedésén van már matéria, és a Laci barátommal nekilátunk a darálásnak, préselésnek, elhelyezzük a nagy műanyag kádat, bele az ötven éves, apámtól való fűzből font szűrőkosarat. Mellesleg előkészítjük a bográcsba kerülő húst, krumplit pucolunk, ami a gázon fő majd meg, ha itt az ideje. Közben egy-egy korty a nők - és a többiek elől - elrejtett pálinkából. Mindez a nagy, kopasz cseresznyefa alatt. tovább |
